A genomtesztek haszna
A megfelelő üszőnevelés a hatékonyság növelésének egyik meghatározó területe, de van még egy fontos szempont: a genetika. A tejelő állományokat egyedek összességének kell tekinteni. Egy marhatelepen az egyedek között nagy individuális különbségek vannak, nemcsak a napi termelésben, hanem genetikai értékben is. Míg baromfi vagy sertés esetén a genetikával populációszinten dolgozunk, addig a marháknál egyedi szinten történik a munka. A példánknál maradva, érdemes megnézni, hogy ezen a területen hogyan lehet a hatékonyságot növelni. Itt kerülnek előtérbe a genomtesztek. Nem arra kell gondolni, mint ami egy bikakatalógusban látható, hogy az egyedek mennyit javítanak a tejtermelésen vagy a szomatikus sejtszámon, hanem a teheneken végzett genomtesztek eredményeként egyfajta SWOT-analízist (erősségek, gyengeségek, lehetőségek és veszélyek) kapunk kézhez.
A specialisták feladata, hogy egyedszinten ezeket a párosításokat elvégezzék, azonban tulajdonosi szinten, ha rendelkezünk az információkkal, akkor már csak egy lépés, hogy az állományt például tejhozam-tenyészérték tekintetében rangsoroljuk a legjobbtól a legrosszabbig. Fontos látni, hogy tesztek nélkül a legjobb és a legrosszabb teljesítményű egyed akár állhat egymás mellett is, szemre biztosan nem látható az egyedek tejhozamkülönbsége.
Célpárosítás
A genomteszteknek van még egy nagyon lényeges szerepe. Tejelő marhák esetén azt is megtudhatjuk, hogy az adott tenyészállat egy gyenge képességű termelőállat vagy egy extrém tulajdonságokkal bíró végtermék-előállító. A tesztekkel az is megállapítható, hogy az adott egyed örökíti-e a kívánt tulajdonságot vagy sem. Ezek ismeretében a célpárosításokat végezhetjük úgy, hogy az állomány legjobb 30 százalékát szexált holstein-fríz spermával termékenyítjük, ezáltal ezek a szaporulatok lesznek a telepen maradó állatok, míg a többit húsmarha spermájával.
Van olyan telep, ahol ezt a szaporítási módszert alkalmazták. 2017-től a teszteket követően minden évben a legjobb 30 százalék került továbbszaporításra, és így mind a tejfehérje- (1,5-ről 3,8-ra), mind a tejzsírszázalékot (0,1-ről 1,5-re) sikerült növelni. A tejhozamot pedig olyan mértékben, hogy az 39,7 millió forint bevételt eredményezett.
A leírt példák mutatják, hogy megfelelő üszőneveléssel és az állomány legjobb 30 százalékának tejelőként, 70 százalékának pedig húshasznúként való szaporításával új jövedelemforrásra lehet szert tenni, a meglévő kapacitás méreteit megtartva.
