Budapest északi határán, a Duna árvízvédelmi töltése mellett jött létre a hathektáros, több mint egy kilométer hosszú Pünkösdfürdő park, melynek ötven méter a legnagyobb szélessége. Már ezek az adatok is jelzik, hogy a tervezőknek és a kivitelezőknek szokatlan adottságú területtel kellett dolgozniuk, mely korábban lombos fák és cserjeszint nélküli, sólyapályákkal tagolt gyepes terület volt. Ebből varázsoltak sokak által kedvelt, egységes arculatú pihenőparadicsomot biodiverz kiültetésekkel, esőkerttel, játéktérrel, közterületi gyümölcsössel, közösségi komposztálóval, madárodúkkal és sok minden mással kiegészítve.
A szakemberek kísérleti zöldfelületnek tekintették és tekintik ma is a parkot, az Ökológiai Kutatóközpont monitorozza a területet, figyelik a beporzók és a rovarvilág változását, és ha valamelyik növényfajról, fajtáról kiderül, hogy nem odavaló, azt cserélik. A tervezők végigkövették a munka minden részletét a koncepciótervtől a magkeverékek összeállításáig, ezért lett a végeredmény egységes arculatú, ami látható a tájékoztató táblákon, a hulladékgyűjtőkön, sőt, az adottságok lehetővé tették egy érdekes sétaútvonal megépítését is.
A park a Duna mellett fekszik, de a víztől a gát elválasztja, ezért a terület vízszegény. A tervezők összhatásban vízparti hangulatot igyekeztek megjeleníteni, olyan növényfajokkal dolgoztak, melyek a hazai növénytársulásokban is megtalálhatóak. Például láthatjuk a parkban a homoki bokorerdő és a karsztbokorerdő hazai példányait, a saját magkeverékek pedig különböző magyar tájegységet idéznek meg. Minden évszakban látványos a díszfű- és az évelőkiültetés is, amihez egyes részeken automata öntözőrendszert telepítettek. Ahol az árvízvédelmi előírások miatt nem ültethettek fát, ott mezőgazdasági növényeket vetettek, például bíborherét, 28 ezer négyzetméteren pedig őshonos növények magkeverékének sokszínűségében lehet gyönyörködni. A gyümölcsösben magyar nemesítésű fajtákat telepítettek el.
A területen a termőréteg tíz centiméter vastag volt mindössze, ezért nem végeztek gyepnyesést, helyette visszavágták az eredeti növényzetet, majd berotálták, vagyis a helyszínen hagyták.
Egyes növények még a helyüket is változtatják, az út egyik oldalán elvetett bíborhere például egy évvel később az út másik oldalán jelent meg.
A Pünkösdfürdő park meghatározó növényei
Karsztbokorerdős növénytársulás
- Ezüsthárs (Tilia tomentosa), virágos kőris (Fraxinus ornus), sajmeggy (Prunus mahaleb), csertölgy (Quercus cerris), cserjeszintben húsos som (Cornus mas), cserszömörce (Cotinus coggygria), kányabangita (Viburnum lantana)
Homoki bokorerdő fái
- Mezei szil (Ulmus minor), vadkörte (Pyrus pyraster), fehér nyár (Populus alba)
Évelők
- Ószirózsa (Aster ’Asran’), díszgyertya (Gaura lindheimeri ’Gambit White’), ligeti zsálya (Salvia nemorosa ’Caradonna’), vajszínű ördögszem (Scabiosa ochroleuca ’Moon Dance’), óriás verbéna (Verbena bonariensis), közönséges harangláb (Aquilegia vulgaris var. stellata ’Ruby Port’)
Díszfüvek
- Nádtippan (Calamagrostis brachytricha), keleti tollborzfű (Pennisetum orientale ’Karley Rose’), vesszős köles (Panicum virgatum ’Squaw’), gyepes sédbúza (Deschampsia cespitosa), seprűs csomósperje (Schizachyrium scoparium ’Prairie Blue’)
Hagymások