Iskola és jövőkép a szőlőben
A Csontos-dűlő présháza körül minden évben egy óvodás csoportnak is szerveznek szüretet Juditék, a kicsik szőlőt szednek, préselnek, szüreti énekeket tanulnak, és mustfröccsöt isznak. A munkájuk eredményéből haza is visznek, hogy a szülőknek is elmesélhessék, mennyi munka, míg a pincébe kerül a szőlő.
Az ötödik és hatodik osztályosoknak pedig a tankönyvi anyagot mutatják be helyben, ekkor tanulnak ugyanis a Zemplénről és a vulkánok kialakulásáról, itt pedig például kézbe is foghatják a kőzeteket.
A középiskolát éppen befejezők már részt vehetnek egy alap borkóstolón, ahol a borkultúráról és a kulturált borfogyasztásról kapnak ízelítőt. Három tétel kóstolása közben hallhatnak a borkészítésről, a borfajtákról, megtanulják helyesen tartani a poharat és ízlelni a fajtákat.
Bodrogkisfaludban alapítványt hoztak létre, amelyben fiatalokkal dolgoznak, BMX-pályát, kalandkertet építettek a faluban, játszóteret az óvodának, színházba, sátrazni vitték a gyerekeket.
– Tokaj-Hegyalján nagyon kevés fiatal marad, a legtöbben elvándorolnak, ezzel az a célunk, hogy a fiatalok felismerjék a szülőhelyük értékét, rájöjjenek arra, hogy itt is tudnak boldogulni. Nekünk, borászoknak kell megmutatni – mert egy borvidéken mi vagyunk a húzóerő –, hogy mi az az érték, ami miatt érdemes itt maradni, és hogy ugyanúgy lehet boldogulni más szakmákban itt is, mint az ország más részein.
Bor és kultúra
A borkóstolókat általában kulturális eseményekkel is összekötik, gasztroszínház, szobor és festménykiállítások, költői estek, koncertek rendszeresek a kóstolóteremben. Judit azt mondja, ez nem pusztán a vendégeknek szól, nekik is nagyon fontos, azért, hogy ne fásuljanak bele a mindennapok körforgásába.
Azt vallja, olyan minőségű bort kell készíteni, amilyen emberekkel körbe akarjuk magunkat venni. – Teljesen mást gondolok magamról és az emberekről, ha egy kétliteres koccintóst rakok az asztalra, és egészen mást, ha egy dűlőszelektált Furmintot, és végképp mást, ha egy aszút töltök ki a pohárba, ami már nekem is luxus, hiszen tudom, hogy nem minden évben adatik meg, és tudom, hogy milyen munka van mögötte.
Ma már mindkettőjük szenvedélye a szőlő és a bor annak ellenére, hogy nem borászdinasztia tagjaként kerültek a szőlők és hordók közé. Judit meséli, hogy a nagyapjának ugyan volt szőlője és bort is készített, de nagyon rosszat, ezért a családban senki nem ivott bort. Az édesapjának két lánya született és a nagyapa mindig emlegette, hogy így a Bott nevet senki nem viszi tovább. – Amikor nevet kellett választanunk a pincészetnek, akkor döntöttünk a Bott név mellet, így
Szokatlanul viszem tovább a család nevét, amire édesapám nagyon büszke és nagyra becsüli.
Nincsenek nagyléptékű terveik, a palackszámot szeretnék pár ezerrel emelni, és a régi kerámiagyár egyik épületéből tervezett panziót létrehozni, ha lesz rá anyagi lehetőség. Ha nem, akkor talán majd a gyerekek közül az egyik megvalósítja, az is teljesen jó lesz, mondja Judit.
De azért egy fontos tervük mégis van, egészségesnek maradni, és úgy boldogulni tovább az életben, hogy az örömet is jelentsen számukra.
Ez is érdekelheti:
