Az éjjeli napszámosok sorozatban bemutatom azt az öt bagolyfajt, amely az emberi településekhez, mezőgazdasági területekhez kötődik. Ezek a baglyok felbecsülhetetlen vegyszermentes segítséget nyújthatnak nekünk a különböző mezőgazdasági kártevők elleni védekezésben, ha szánunk egy kis időt megismerésükre, megtelepedésük támogatására. Most egy közismert, nagy testű fajjal, az erdei fülesbagollyal ismerkedünk meg.
Küllemét tekintve testhossza 31-37 cm, szárnyfesztávolsága 86-98 cm, tömege 220-370 gramm. A macskabagolynál kicsit kisebb bagolyfaj. A tojók méretesebbek a hímeknél. A madarak színe szürkés vagy barnás, farktollaik finoman sávozottak.
Fejükön hosszú tollfüleket viselnek. Szemük narancsvörös. Az erdei fülesbaglyok nászhangja mély, halk „húú” hang, míg a fiókák eleségkérő „píí” hangja erős, akár egy kilométer távolságra is elhallatszik.
Fotó: Wikimedia Commons
Eurázsia, Észak-Amerika és Északnyugat-Afrika területén elterjedt bagolyfaj. Mérsékelt és mediterrán éghajlatú részeken fordul elő. Kedveli a mozaikos élőhelyeket, a ligetes, nyíltabb területeket. Mind lombos, mind tűlevelű erdőkben előfordul. Neve azonban abból a szempontból csalóka, hogy a zárt erdőket ez a faj is kerüli, azoknak csak a szélén telepszik meg.
Magyarországon állandó madár. Télen elhagyja fészkelőhelyének közelét, nagyobb csapatokba verődik. A csapatok kiválasztanak egy alvófát, ami gyakran tűlevelű fa, akár településeken belül is állhat. Ehhez az alvófához a csapatok egész télen hűségesen ragaszkodnak.
Fészket nem épít. Jellemzően varjúfélék, főleg szarka és dolmányos varjú fészkeit foglalja el. De költ vetésivarjú- és egerészölyvfészkekben is. Évente egyszer költ, március-áprilisban. A fészekalj pusztulása esetén későbbi pótköltése lehetséges. A tojó 2 napos időközönként rakja le 5-6 tojásból álló fészekalját, amin az első tojás lerakásától kezdve kotlik. A fészekalj nagysága összefügg a költőterületen tapasztalható azévi táplálékbőséggel. Különösen a mezei pocok állománynagysága befolyásolja az erdei fülesbaglyok fészekaljait. Pocokgradációs években, amikor a pockok túlszaporodnak, az erdei fülesbaglyok akár 7-8 fiókát is nevelhetnek. A tojó kotlik, a hím etet. A kotlás időtartama 25-30 nap. A fiókák már 20-24 naposan szétmászkálnak a fészek körül. Röpképességük ilyenkor még korlátozott, így könnyen áldozatul esnek nyesteknek, egerészölyveknek, héjáknak.
Hideg, havas időben, mikor a kisrágcsálók a hó alatt rejtőznek, az erdei fülesbagoly énekesmadarakat is elejthet – főleg verebeket. Egy átfogó hazai vizsgálat az erdei fülesbaglyok köpetének elemzése alapján azt találta, hogy zsákmányuk 67,4%-ban mezei pocokból, 17,5%-ban erdei egérből, és 8,8%-ban házi egérből állt. Az erdei fülesbagoly szelektáló vadász, választott táplálékállataira specializálódik. Ha esetleg az énekesmadarak nagyobb sűrűségben fordulnak elő az adott területen, akkor is a kisemlősöket részesíti előnyben.
Európai állománya stabil, 200 ezer és 1,2 millió pár közé becsülik. Hazánkban is gyakori, viszont még napjainkban is gyakran esik áldozatául dúvadak szakszerűtlen irtásának. A gondatlan vadász a szarka és dolmányos varjú fészkeit anélkül lövi szét, hogy ellenőrizné, mi lakja a fészket, így előfordul, hogy az értékes, védett, 50 000 forint eszmei értékű erdei fülesbagoly fészekalja pusztul el emiatt. Sajnos előfordul a télen összegyűlt, nappalozó fákra húzódott madarak tömeges irtása is. Emiatt fontos ezeknek a fáknak a védelme, zavartalanságának biztosítása. A röpképtelen, de a fészket már elhagyott fiókákra nyestek, rókák, héják leselkednek.
Vércsék is elfoglalhatják őket. A fákat, amire kihelyezzük a ládákat, nyest ellen védeni kell fészekvédő palásttal vagy szagosító anyagokkal. A szakszerű kihelyezéshez kérhetünk tanácsot a Gyöngybagolyvédelmi Alapítványtól, akiknél a költőládák meg is vásárolhatók.
A sorozat korábbi részei:
