A hagyományos kertekben, különösen a zöldségeskertekben gyakori, hogy a tervezés eredményei egyenes sorok, melyek szintén szabályos négyzet vagy téglalap alakot formálnak. A szabályos ágyások kialakításához nagy terepmunka és felszínalakítás, sík talajfelszín szükséges, így elveszítjük kertünk eredeti, a terepadottságokból fakadó mikrodomborzatait és mélyedéseit.
A hagyományos mezőgazdasági és kertészeti ágyásmintákat gyakran a gépi műveléshez, traktorokhoz tervezték, és nem emberekhez vagy a táj adottságaihoz.
A permakultúrában használt mintázatok segítenek megtervezni a kerti ágyásokat és a tér optimalizálását az ápolási munkák megkönnyítése, a talaj gondozása és a táj szépségének megteremtése érdekében. Természetesen nem szeretnénk lebecsülni a termelő kertészetekben és biogazdaságokban alkalmazott nagy méretű táblákat. De a permakultúra-tervezés tanulmányozása során találkozhatunk egy alternatív tervezési folyamattal, amelyben a táj, a táj elemei, a rendelkezésre álló tér optimális hasznosítása és az esztétikum is harmóniába kerül egymással a természetes és a térbe illő formák alkalmazásával.
Minél több közlekedő és sétaút van, annál kevesebb hely marad a növényeink számára, és annál tömörödöttebb lesz a talaj azokon a felületeken, ahol gyakran járunk, vagy munkagépet vezetünk. A probléma megoldására a permakultúrások néhány olyan kertmintát dolgoztak ki, amelyek optimalizálják a helyet és csökkentik a tömörödést.
A kertünk a tájban tervezés
A kertünk megtervezésénél a permakultúrás alapelveket hívjuk segítségül. A 7. tervezési alapelv szerint: tervezz az átfogó mintázatoktól a részletekig. Ha ezt a saját gazdaságunkra lefordítjuk, szemléljük meg először a kert egészét a tájban. Milyen formákkal találkozunk? Milyen természetes megalakulása és formája van az elénk táruló képnek? Milyen lejtők, mikrodomborzatok és természetes növénytársulások, csoportok fedik a területet? Milyen formákat tudunk azonosítani, például félkör vagy enyhén meghajló terület magaslati pontjait követő alakzatokat, vagy a lejtés irányába haladó mélyedéseket, kisebb völgyeket?
A permakultúra a természetben keres ihletet. A permakultúrás gazdálkodás a természet alapelveivel, folyamataival való együtt gazdálkodást jelenti. Nem véletlen, hogy a természetes formák alkalmazása jól hasznosul egy permakultúrás rendszerben. Végül is a természetnek sokkal több ideje volt hatékony minták és formák létrehozására, mint nekünk! Az alábbi permakultúrában alkalmazott formák és minták a leggyakrabban használt mintázatok, amelyeket a tervezésben használunk.
A természetben megtalálható mintázatokat a következőkkel jellemezhetjük: a legjobb helykihasználás; a legkisebb energiaveszteség; az energiaáramlás leghatékonyabb módja; a szerves anyag áramlásának és hasznosításának leghatékonyabb módja; a munkaterhelés, munkavégzés leghatékonyabb módja.
A spirál tervezés
A spirál forma nagyon gyakori a természetben, széles körben ismert. Bár nem mindegyik tökéletes képviselője a spirál formának, de nagyon közel állnak egymáshoz. Ilyen például a fenyőtoboz, csigaház, összetett fészkes virágzat virágai, egy kapaszkodó szőlőinda, szórt állású levelek a száron, vagy a DNS.
A gyógynövényspirál egy spirál alakú ültetési struktúra, amelyet úgy terveztek, hogy kis területen különböző mikroklímát foglaljon magában a kör alak, így különböző mikroklíma-igényű gyógynövények számára alkalmas. A spirál teteje a száraz talajt és a sok napsütést kedvelő növények számára a legjobb, mivel jó vízelvezető lesz. Alsó részei alkalmasak a nedvességet és párát kedvelő fajok számára, mivel a nedvesség ezen a területen lefolyik és összegyűlik. A napfényt kedvelő növények a spirál dél felé néző oldalán, míg az árnyékosabb körülményeket kedvelő növények az ellenkező oldalon érzik jól magukat.
A gyógynövényspirál nem lehet nagyobb körülbelül 1,5-2,5 méternél, hogy az összes növény a kör kerültéről elérhető legyen, a magassága pedig 0,6-1,2 m legyen.
