A lombfogyasztó lepkék közül ide sorolható a gyűrűslepke, a galagonyalepke, a gyapjaslepke, az aranyfarú lepke, a kis téli araszoló és a nagy téli araszoló.
A gyűrűslepke jelentősége időszakonként változó. Tömegszaporodásának éveiben egyes területeken súlyos károkat képes okozni házikerti gyümölcsösökben is, máskor pedig egyedszáma akár éveken keresztül az észlelési küszöb alatt marad. Számos vadon termő fán és cserjefajon megél. Erdőkben nagyrészt tölgyeket, gyümölcsösökben leginkább az almaféléket és a csonthéjasokat (főleg a szilvát) károsítja. A fiatal hernyók előbb a duzzadó rügyeket odvasítják, majd a fejlődő leveleket fogyasztják, és mert az utolsó vedlésig együtt maradnak, károsításuk nyomán a fakoronában foltszerűen tarra rágott részek láthatók. A hernyók nyári hernyófészket készítenek, amit többnyire az ágvillákban, ágelágazásokban szőnek. Éjszaka szétszéledve táplálkoznak, reggelre azonban visszatérnek a fészkükhöz.
Évente egy nemzedéke fejlődik, jellegzetes gyűrű alakú tojáscsomói telelnek át a tápnövény vékonyabb ágrészein. Egy tojáscsomó több száz tojást tartalmaz, s azokban a kis hernyók többé-kevésbé kifejlett embrióként telelnek át.
A gyűrűslepke hernyói könnyen felismerhetők, mert egyrészt napközben a hernyófészekben együtt találjuk őket, másrészt nagyon jellegzetes a mintázatuk. Puha szőrzettel borított, karcsú, megnyúlt testük hosszanti irányban csíkozott, hátukon és oldalukon fehér, barna és kék csíkok váltogatják egymást. Az imágók teste 18-21 mm hosszú, okkersárga vagy vörösesbarna színűek, június-júliusban rajzanak.
