Átfogó értékelő szakmai bemutatót tartott Bartholy Judit (ELTE), a változó éghajlat napjainkra gyakorolt hatásairól, arról, hogy több és intenzívebb szélsőséges időjárási eseményre kell számítani.

Miközben a világ kétféle válik annak a megítélésében, hogy vajon van-e klímaváltozás, egészen pontosan felmelegedés, ugyanakkor már 200 évvel ezelőtt ezt megfogalmazták. A következményekkel az emberiség azóta sem törődik, mi pedig elgondolkozhatunk, hogy az akkori tudósok plajbásszal, számítógép nélkül ugyanarra az eredményre jutottak, mint amit manapság fel tudunk mutatni a legkorszerűbb komputerek segítségével.

Az okok között a professzor asszony érdekes összefüggéseket mutatott ki. Az olaj hordónkénti ára szeptember 26-án 74,12 dollár volt, ami az aznapi árfolyamon 26 000 forintot tett ki. Az egyetlen hordónyi olajjal pedig 25 000 fizikai munka helyettesíthető, aminek a költsége fél millió dollár lenne. Azaz itt is a pénz beszél, mindenki más pedig sóhajtozik, hogy mi lesz így velünk.

Ezek közül meglehetősen pontos adatokkal szolgált a levegő szén-dioxid tartalmáról, amely az elmúlt 800 év során soha sem érte el a 300 ppm-es (milliomod rész) értéket. Viszont az utóbbi 200 évben, tehát az ipariforradalom kiteljesedése óta, főként pedig 1990 után ez hiperbolikusan megnőtt, ma már 420 ppm-nél tartunk. Az előadásból az is kiderült, hogy a levegő metán tartalma valamihez képest 143 %-kal nőtt. Itt azért gond, hogy a konkrét adatokat nem ismerhettük meg, kaptunk egy viszonyszámot, csak nem tudjuk, hogy mi a bázis.

Arról sem esett szó az előadásban, hogy a metán, szemben a szén-dioxiddal, lebomlik. Ebben elévülhetetlen szerepe van a villámlásnak, s hasznos lett volna, ha egy meteorológus ennek kapcsán hivatalos statisztikát is megosztott volna a hallgatósággal. Nagyon érdekes lehet, hogy hányszor villámlik egy évben a földön, az milyen hatással van a metánra, egyáltalán a metán meddig, milyen hosszú ideig található meg a levegőben. Ha ezt tudnánk talán kevésbé néznénk ferde szemmel a kérődző állatokra, mint fő metánkibocsátó szervezetekre. S ha már itt tartunk,

Erősen kézzelfogható dolgokról tartott egyértelmű és közérthető előadást Gyuricza Csaba egyetemi tanár, a MATE rektora. Ő a klímaváltozáshoz alkalmazkodó talajművelési technológiákat vette sorra, bebizonyítva, hogy a klímaváltozás következtében létrejött új helyzetben sem kell megadólag felemelni a kezünket.

Balog Adalbert a Sapientia Erdélyi Magyar Egyetem tanára azt a kísérletét ismertette, amelyben kimutatták, hogy a levéltetveknek mennyire kedvező az (a felmelegedés), ami az emberiség számára maga a stressz. Körülbelül 5000-nyi levéltetű faj él a földön, ebből 400 faj tartozik a kártevők közzé, amiből ők kettőt vizsgáltak. Az általuk okozott kár eléri a megtermelt javak 40 %-át, ami egyébként 1 milliárd embernek jelenthetne élelmiszert.

Az egyébként évente 15 nemzedéket hozó levéltetvek a megnövekedett hőmérséklet hatására a szaporodásukat megkétszerezték, laborkörülmények között elérték a 30 nemzedéket. Ebben segítségére van a kártevőknek azok a szimbionta baktériumi közösség, amely a kártevő tápcsatornájában él. Utolsó előadóként Keszthelyi Sándor (MATE) a klímaváltozás hatását vizsgálta, a szántóföldi kártevők magyarországi összetételére.