A tévében és interneten több, növényalapú készítményt hirdetnek, melyek segítenek leküzdeni a stressz kedvezőtlen hatásait, köztük vannak macskagyökér- tartalmúak is. Ennek a gyógynövénynek a termesztése gyakorlatilag megszűnt hazánkban, pedig a környezeti adottságaink alkalmasak lennének rá, és a tapasztalatok szerint piaca is van.

A hazai kertészeti termesztésben nem példa nélküli, hogy egy-egy faj lassan kikopik a választékból. Ennek oka lehet, hogy a nagyon kézimunka-igényes termesztéshez nincs elég munkaerő, vagy egész egyszerűen külföldről olcsóbb behozni.

Nem tudnak hazai macskagyökér-termelőről, és a gyógynövények területi adatai között sem szokott szerepelni a macskagyökér, így nagy valószínűséggel nem, vagy csak nagyon kis területen termesztik, tudtuk meg Kindlovits Sárától, a Gyógynövény Szövetség és Terméktanács főtitkárától. Annak ellenére, hogy tíz-húsz éve még termesztették, főleg Magyarország déli részén. A hazai forgalomba kerülő macskagyökér-drog leginkább Lengyelországból, Hollandiából és Németországból származik, tette hozzá.

Múltja van

Hazánk kiváló természeti adottságokkal rendelkezik a gyógynövények termesztéséhez. A Valeriana officinalis nagyobb léptékű termesztése az 1960-as évek elejétől kezdődött, főként háztáji területeken. 2001 és 2002 között 50-100 hektáron termesztették, de részben gazdasági okokból, részben a megfelelő fajta hiányában a macskagyökér drogjából korábban is részben importra szorultunk. Államilag elismert fajtával nem rendelkezünk, a hazánkban termesztett, javított populáció mindig is heterogén volt.

A Valeriana nemzetséghez világszerte 250 faj tartozik, melyek közül Európában 20 él. A Kárpát-medencei fajok az orvosi macskagyökér (Valeriana officinalis), a kétlaki macskagyökér (Valeriana dioica), a hármaslevelű macska­gyökér (Valeriana tripteris), illetve az ép­levelű macskagyökér (Valeriana simplicifolia). A Vale­riana officinalis hazánkban vadon is előfordul, de példányainak gyökereit gyakorlatilag nem gyűjtik, mert kisebbek és minőségük, hatóanyag-tartalmuk gyengébb, mint a termesztett növényeké.

Magyarországon üde láp- és mocsárréteken, liget- és láperdőkben, patakok mentén, nedves kaszálókon, magaskórós társulásokban, valamint középhegységi lombos erdőkben lehet jelen. Leggyakrabban a Börzsönyben, a Mátrában és a Bükkben találkozhatunk vele.

Jók hozzá az adottságok

A macskagyökér mind vegetatív, mind generatív úton szaporítható; vegetatívan tőosztással a gyökértörzset felhasználva ősszel vagy tavasszal. Tőosztás esetén 30 centiméteres közökkel ajánlott a telepítés. Ennek a módszernek az a hátránya, hogy a növény már az első évben virágozhat, ami kisebb gyökérképződéssel jár. Gyökérindáról vagy szövettenyésztéssel való szaporítása is jellemző volt, a generatív szaporítás pedig magvetéssel történt.

A helybevetést ősszel, 50 centiméteres sortávolsággal, hektáronként 3 kilo­gramm jó minőségű vetőmag felhasználásával ajánlatos végezni. A magok legfeljebb 1 centiméter mélyre kerüljenek. A helybevetés sikeressége a megfelelő átteleléstől függ.

Magyarországon a nyár végi szabad­ágyi palántaneveléshez augusztusban szórva vagy 15-20 centiméteres sortávra, tömörített szabadágyba a talajfelszínre vetették az apró magvakat. Annak érdekében, hogy a vetés egyenletes legyen, fűrészporral vagy perlittel keverték a vetőmagot. Hazánkban a késő őszi kiültetésre 20-25 centiméteres tő-, illetve 40-45 centiméteres sortávolság volt a jellemző. Egy hektárra 100 ezer palánta kell, ami 1-1,5 kilogramm vetőmagot igényel. A palántákat akkor ideális kiültetni, amikor már 3-4 levelük kifejlődött. Fontos, hogy az ültetés október közepéig befejeződjön, különben nem lesz elég erős a gyökerük a palántáknak, mire jön a hideg, ezért károsodhatnak. A telepítés után a téli felfagyási károk csökkentése érdekében tavasszal hengerezni kell az állományt, így visszanyomva a talajba a fagyott földből esetlegesen kiemelkedett fiatal növényeket. A túl korai ültetéskor viszont nagyobb mértékű a magszárképződés.