A kínai metélőhagyma, más néven a tatárhagyma (Allium tuberosum), Délkelet-Ázsia snidlingje. Csak míg a snidling leveleinek keresztmetszete kerek, ennek laposak.

Miért imádhatjuk a tatárokat?

A tatárhagyma fantasztikus hagymaféle, olyan kincs, ami egyetlen hagymarajongó kertjéből sem hiányozhat. Kora tavasszal a hagyományos metélőhagymával nagyjából összehangolódva -általában kicsivel később- hozza zamatos, húsos, lapos leveleit.

Az ehető virágok kellemesen hagymás ízűek, melyeket a méhek is szívesen látogatnak. Ebben az időszakban szinte minden napra akad néhány frissen nyílt virág a szendvicsre vagy a salátába. A termések érése is folyamatos, tehát egy időben van jelen bimbó, virág, különböző érési állapotú termések. A hagyományos metélőhagymához viszonyítva, ami tavasszal a levelek előbújása után nem sokkal letudja a virágzást is, a tatárhagyma kivár, és csak ősszel rukkol elő fehér, csillagformájú virágaival, nagy-nagy örömet szerezve a hagymarajongóknak, és persze a méheknek.

Savanyúságkülönlegesség ínyenceknek

Arra kell figyelni, hogy csak az „éretlenebb”, világoszöldeket csipegessük le, amelyeknél még nem látszik a formálódó fekete magocska. Sóval alaposan összekeverjük, és hagyjuk, hogy levet engedjenek. Néhány napos pácolódás után a sós lé jelentős részét öntsük le, és tegyük át egy tiszta üvegbe a terméseket. Enyhén hígított fehérborecetet, vagy más enyhe (kb. 5%-os) ecetet kis lángon forraljunk fel ízlés szerint válogatott fűszerekkel (fekete bors, babérlevél, koriander, mustármag). Távolítsuk el a fűszereket, majd öntsük a forró ecetet a termésekre. Zárjuk le az üveget még melegen, és állítsuk fejre 5-10 percre. Fogyasztás előtt adjunk neki néhány hetet, hogy jól összeérjen. Ezek az apróságok ebben a formában hasonlítanak a kapribogyóhoz. Így hasonlóképpen is használhatjuk őket.