Visszaszorulásának oka a fajta betegségekre való érzékenysége.

Bogyóinak vékony héja könnyen megreped a lisztharmat vagy a szürkepenész fertőzésének hatására, és a termés már zsendüléskor ecetesen lerothad a tőkéről. Manapság a fajta reneszánszát éli, mert nagy a fogyasztói kereslet a bora iránt, gazdaságos termesztésének nagy kérdése ugyanakkor, hogy milyen módszerrel tudjuk megvédeni a bogyókat a fertőzésektől.

Az amúgy is késői érésű fajta beérése még későbbre tolódott, gyakran csak 14-16 mustfokkal szüretelték a termését. A színeződéssel is komoly gondok adódtak, a fagy gyakran károsította az ültetvényeket. A rothadás szinte minden évben tetemes károkat okozott (1. ábra). Klónszelekcióval lazább fürtszerkezetű és vastagabb bogyóhéjú, nagyobb színanyagtartalmú változatokat igyekeznek előállítani. Ezzel lehet ellensúlyozni a fajta hibáit.

A zöldmunka helyes elvégzésével hatékonyan tudunk védekezni a fürtbetegségek ellen. A tőke lombozata szellősebb lesz, a fürtök megvilágítottsága javul. Hagyományosan a tőke belsejében lévő leveleket szokták ritkítani, zsendüléskor pedig az egész fürtzónát lelevelezik.

Egy szerb Kadarka-termesztő gazdaságban 50 hektár szőlőterületen rendszeres gyakorlat a teljes lelevelezés: virágzáskor leszedik a zöld hajtásokon lévő leveleket a vitorla néhány felső, fiatal levelének kivételével. Ez sokkhatást okoz a szőlőnek, a fürtökön a virágok nagy részén nem kötődnek bogyók. Az eltávolított lomblevelek helyébe a nyári rügyekből kifakadó levelek kerülnek, amelyek kisebbek, mint az eredeti levelek, ezáltal a lomb szellősebb lesz. A bogyók héja megvastagszik, színanyag- és cukortartalmuk nő, a termésből jobb minőségű bor készíthető.

Kevesebb a tápanyag-szolgáltató

Egy adott szerv tehát lehet tápanyag-felhasználó vagy -szolgáltató, és ezek a szerepek változnak a növény fejlődési szakaszaiban. Azt, hogy egy adott szerv pontosan forrás vagy felhasználó, sok tényező befolyásolja (tápanyagok mennyisége, hormonszintek, a szerv fejlettségi állapota).

A szőlőben a leveleket általában forrásnak, a fürtöket pedig nyelőknek tekintik, de a valóság ennél bonyolultabb. A források olyan szövetek, amelyek szénnel és tápanyagokkal látják el a növényt, a felhasználók pedig szenet és tápanyagokat kapnak. A források lehetnek levelek, gyökerek, törzsek és kordonok. A nyelők lehetnek rügyek, hajtások, levelek, gyümölcsök, sőt gyökerek, törzsek és kordonok is. Ugyanaz a szövet lehet forrás és nyelő egyaránt, a szezon során megváltoztatva a szerepeket.