Az aszalás és szárítás lényege a vízelvonás, de ennek egyenletesnek és nem túl intenzívnek kell lennie. A folyamat ott rontható el, ha túl magas hőmérsékleten és túl gyorsan akarjuk elvonni a vizet, akkor a gyümölcs külseje megszárad, kéreg képződik rajta, ám épp emiatt a belsejéből nem tud távozni a víz.

A friss gyümölcsökből készült szörp igazi nyári üdítő. Készítése során a gyümölcsöket cukorral és vízzel főzzük, majd leszűrjük és üvegekbe töltjük. Ilyen módszerrel gyógynövényes szörpök is készíthetők, ott is az ízanyagok jól átmennek a cukorszirupba, így készülhet például menta- vagy citromfűszörp. A cukor erős vízelvonó szer, így bizonyos cukortartalom fölött már maga a cukor önmagában is tartósít, ahogy a só is.

A lekvár és a dzsem közötti különbség a gyümölcsök pépesítésében rejlik. A lekvárnál a gyümölcsök egy részét pépesítjük, míg a dzsemnél az egészet. Mindkettőt cukorral és néha pektinnel főzzük, amíg besűrűsödik.

A savanyúság elkészítésekor zöldségeket tartósítunk sós és fűszeres lében. Erjesztéses technológiánál az erjesztést ecetes lében is elvégezhetjük. A savanyúság nemcsak ízletes, de a bélflórára jótékony probiotikumokban is gazdag.

A zöldségkrémek elkészítéséhez a zöldségeket puhára főzzük, majd pépesítjük. Ízesíthetjük sóval, borssal, fűszerekkel, sőt akár joghurttal vagy tejföllel is, bár az utóbbiakat kevésbé lehet eltartani. A zöldségkrémek kiválóak szendvicsekre, pirítósokra, vagy akár önálló ételként is fogyaszthatók.

Fűszernövények „kivonata”

Ehhez hasonló elven működik, ám a végeredmény mégis teljesen más, amikor borban áztatják a gyógynövényeket. Így a bor újabb íz- és hasznos hatóanyagokkal gazdagodik. De olajban és ecetben is tárolhatunk fűszernövényeket. A bor gyógyhatását már Hippokratész is ismerte és alkalmazta külsőleg és belsőleg egyaránt, és az akkori orvosok gyógy- és fűszernövényeket is adtak e nemes italhoz a hatás fokozására. Napjainkban a gyógyborok már kiszorultak a gyógyszerkönyvekből és az orvosi javallatok közül. Házilag azonban érdemes a régi módszereket is alkalmazni, hiszen egy gyógybor ajándéknak is kiváló, és enyhébb betegségek kezelésére is alkalmas. A gyógyfüveket emellett nemcsak borban, hanem olajban és ecetben is lehet áztatni hatóanyag- és aromaanyag-kivonás céljából. Mindhárom termék szinte ugyanúgy készül, az üvegbe tett gyógynövényekre bort, ecetet vagy olajat öntünk, és sötét, hűvös helyen tartva, néha összerázogatva várjuk, hogy a növények hatóanyagai kiázzanak és egyedi ízt adjanak az italnak. Az így elkészült gyógybort magában is fogyaszthatjuk, az ecetet salátákra tehetjük, az olajat pedig sütéskor használhatjuk föl.

Igyekezzünk úgy kiválasztani a hozzávalókat, hogy a borhoz ízében, illatában és hatásában harmonizáló gyógynövények kerüljenek bele. A gyógyfüves borok macerációval készülnek, azaz a gyógynövényeket áztatni kell a hideg borban, ami minimum 5-8 napig tart. Közben érdemes kóstolni a terméket, mert egyes erősebb ízű növények kisebb adagban kellemes ízt adnak a bornak, nagyobb mennyiségben vagy hosszasabb áztatás után viszont kellemetlen ízűvé is válhatnak.