GYÓGYNÖVÉNYEK A LOVAK REHABILITÁCIÓJÁBAN
Az alábbiakban leírom, hogy tapasztalataim alapján gyógynövényes szempontból mit tartok fontosnak a lovak rehabilitációjában. Ha ezeket az alapelveket és az állatorvosi javaslatokat betartják, akkor a lovak döntő többsége viszonylag gyorsan és tartósan felépülhet a legtöbb sérülésből.
A belsőleg alkalmazott fitoterápia célja lehet gyulladáscsökkentés (és fájdalomcsillapítás); a megfelelő keringés fenntartása a végtagokban; szövetregeneráció gyorsítása; méregtelenítés és az anyagcsere fokozása; májvédelem; az idegrendszer befolyásolása, nyugtatás; valamint a gyomorfekély megelőzése.
A gyógyszereket az akut, gyulladásos fázist követően részben kiválthatjuk a gyógynövényekkel, de ez csak és kizárólag az állatorvos egyetértésével történhet. Leggyakrabban gyulladáscsökkentő, anyagcserét fokozó és májvédő gyógynövényekkel etetjük a lovakat sérülések esetén és a rehabilitációban.
A rehabilitáció alatti kezelés részben hasonlít a krónikus betegségekéhez. Fontos a keringés fenntartása a végtagokban, hiszen a vér és a nyirok szállítja el a sérülés-helyreállításból keletkező hulladékot, és a vér hoz oxigént és tápanyagot a szövetregenerációhoz. Ez segíthető keringést javító gyógynövények etetésével, illetve kívülről, helyi vérbőséget fokozó kenőcsökkel, tinktúrás bedörzsöléssel, meleg borogatással, fáslival.
Nagy hangsúlyt kell fektetni a méregtelenítésre és a szövetregenerációra, hiszen a gyógyulás kezdetben a sérült szövetek lebontásával, majd újraépítésével jár. Eközben számos olyan anyag kerül a vérkeringésbe, melyet – a gyógyszerek maradékanyagaival együtt – a májnak le kell bontania, így a máj méregtelenítő munkáját is megtámogatjuk a gyógynövényekkel. A vérbe jutott méreganyagok eltávolítása a veséken és a beleken keresztül is zajlik, így a vízhajtó, valamint szélhajtó gyógynövények hasznos kiegészítői egy rehabilitációt segítő gyógynövény-receptnek, de nem hangsúlyosak.
A szívtől távol eső (perifériás) vérkeringés fokozásával gyorsítjuk a gyógyulást, a szövetek újraképződését és a bomlástermékek eltávolítását. Mindez az esetek nagy részében hónapokig zajlik, így legalább ennyi ideig lehet számolni a gyógynövények etetésével.
Nyugtalan lovaknak a boxpihenő (boxfogság) szenvedés, ezért nekik nyugtató gyógynövényekkel is kiegészítjük az étrendjüket. A keményítőben gazdag abrakmagok szénhidrátjai az inzulin- és vércukorszint ingadozását váltják ki. Ez ön- és közveszélyes kitörésekkel, kontrollálatlan szaladgálással, ugrálással, újbóli lesérüléssel, de akár agresszióval is járhat, ha a ló már eleve túlfűtött és nem tudja levezetni mozgásigényét a betegség miatt.
Az elhúzódó gyógyszeres kezelés mellékhatásaként kialakulhat gyomorfekély, máj- és veseműködési zavar. Az utókezelés végső szakaszát a gyógynövényes terápiában a méregtelenítés és az esetleges gyógyszer-mellékhatások csökkentése (pl. emésztőrendszeri fekély, májterhelés) és a kiújulás megelőzése teszi ki.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) három fogalmat emel ki embereknél, melyek a károsodással járó folyamatok egymás után következő állomásait jelentik. Ha nem történik időben megfelelő beavatkozás, akkor a károsodásból fogyatékosság (= nem alkalmas munkára), a fogyatékosságból rokkantság (= nem képes önállóan élni) lesz.
A rehabilitáció célja, hogy a fogyatékosság, illetve a rokkantság ne jöjjön létre a lóban, vagy legalább minél kisebb mértékben alakuljon ki.
WHO-FOGALMAK
Károsodás: időszakosan jelentkező vagy állandóan jelen lévő káros behatás a lóra nézve. Minden, ami élettani zavart, anatómiai veszteséget, működési rendellenességet és betegséget okoz, „károsító hatásnak” minősül. Ilyen például a megbetegítő takarmányozás, a baleseti sérülések, a környezetszennyezés. Hatásuk lehet például gyulladás, trauma, mérgezés, daganat, degeneratív elváltozás.
Fogyatékosság: ezt a fogalmat lovaknál nem használják, de ha ettől elvonatkoztatunk, akkor következményeként a ló normális érzékelése (szenzoros), mozgatóképessége (motoros) vagy mentális funkcióihoz szükséges képességei részlegesen vagy teljesen, átmenetileg vagy véglegesen hiányossá válnak. A nem gyógyítható sántaság, a nehezített légzés, a havivakság vagy az ataxia mind olyan betegségek, melyek korlátozzák a ló használatba vételét. Többnyire a ló selejtezésével végződik.
Rokkantság: ez sem lovas fogalom, de érthetővé teszi a problémát. Elkerülhetetlenül a leselejtezést (vágóhíd vagy eutanázia) jelenti következményként. Ekkor a ló már a mindennapi élettevékenységeit sem képes tartósan megvalósítani. Ilyen eset például a kétoldali vakság, a tartós felhevederezés, húgyhólyagbénulás, elviselhetetlen fájdalommal és/vagy mozgásképtelenséggel járó sántaság (pl. artrózis, patairha-gyulladás súlyos patacsont-süllyedéssel, patahenger szindróma, nem gyógyuló törés, végtag elvesztése).
Köszönöm a lektorálást dr. Bába András lóspecialista állatorvosnak.
A sorozat korábbi részei itt érhetők el:
- Lótartás: Immunerősítés
- Lótartás: az ásványi anyagok
- Lótartás: Nyugtalanság, stressz-érzékenység és idegesség
- Lóegészség: a vitaminok
- Segítség a hőségben lovainknak
- Lótartás: védd a bőrét!
- Lóasztma
- A gyomor védelme
- Patairha-gyulladás
(x)
