Tejágazat értékelése
A mi termelési szintünkön rendkívül bizonytalannak értékelem az ágazatot. A mai napig égnek bennem a sorok, miszerint „stratégiai okokból” nem hosszabbítanak szerződést. Senkit nem érdekelt, hogy élünk vagy halunk ezentúl. De attól tartok, hogy a helyzet még rosszabb lesz, ha csak valami komoly változás nem történik. A kisüzemi tejtermelés magára maradt. Úgy látom, hogy rendkívüli koncentráció zajlik. Kit érdekel, ha több család élete munkája, például kétszáz tehén megy a vágóhídra, amikor az ezres nagyüzem egy éven belül megtölti a következő ötszázas istállóját. Persze könnyen csinál ilyet, amikor sokszor 30-40 százalékos felvásárlási árkülönbségek is vannak – hogy csak a tej felvásárlási árában felismerhető különbségekről beszéljünk. Sokat jártam Ausztriában, kis hegyi utakon jöttek szembe a fülke nélküli traktorok, 3-4 tejes tartályt vontatva, majd fejtették át az út végén a kamionba. Azért felvet néhány kérdést az emberben egy ilyen látvány, de ezek szerint ott más a stratégia.
Ugyanakkor a szerződésben a tej minőségét érintő minimum tételeket teljesíteni kell, a korábban felárat képező tételek jelenleg nem árképzőek. Ami azért szomorú, mert „gyenge” minőségű tejet nem tudunk csinálni. Így tulajdonképpen az értékesítési kényszer miatt kénytelenek vagyunk olcsóbban értékesíteni az olyan magas beltartalmi értékekkel bíró tejünket, amiről egy nagyüzem álmodni sem mer.
A magyartarka fajtából, a tapasztalataim alapján, a hústípusú bikaborjakat jobban keresik, mint a kettős hasznosításúakat. Mivel nálunk tejtermelés is a cél, a bikautódokon látszik, hogy finomabb szervezetűek, mint a hústípusú felmenőkkel rendelkező társaik. Nem is próbálom őket borjúkorban értékesíteni, igyekszünk a megfelelő napi súlygyarapodást elérni, és 300 kilósan értékesíteni.
Szerző: Ifj. Vándor Zoltán
A fotók a szerző felvételei
Ajánljuk még:
