Ezek az állatok elsősorban a csúcsgasztronómiában keresettek, de mindenki más is szereti, aki a nagymama csirkéinek ízére vágyik. Alemitta
Héver Tímea közgazdász, férje, Kerekes Attila pedig fizikus. Budapesten élnek, de tíz évvel ezelőtt azt gondolták, hogy csirkéket kellene nevelniük elsősorban azért, hogy minőségi hús kerüljön az asztalukra, másrészt, hogy némileg árnyalják az ipari baromfitartásból származó és az üzletek polcain lévő kínálatot.
Az ukrán határ közelében lévő Tiszakerecseny Tímea szülőfaluja, itt nőtt fel, a szülei a mai napig itt élnek. Azt is lehet mondani, hogy folytatja a gyerekkorában tapasztalt háztáji csirketartás vonalát, ami csak alapjaiban igaz, mert ennél magasabb szintre emelték a hústermelést.
– Az itthoni házi szárnyasokon nőttem fel. Budapesten nem jutottam hozzá házi csirkéhez, a bolti csirke pedig nem volt ínyemre. Utánajártam a hazai baromfitartásnak, és megtudtam, hogy 80-100 évvel ezelőtt Magyarország csirkenagyhatalom volt, orosházi központtal, és még Olaszországba is szállították a magyar baromfit.
Így jött az ötlet, hogy foglalkozzanak őshonos magyar fajták kisüzemi tenyésztésével. A szülei kertjében belevágtak a csirketartásba, a cégüket pedig Alemittának nevezték el. A gödöllői Haszonállat-génmegőrzési Központból szereztek tojást, szabadtartásban nevelték fel a beregi csirkéket, és a budapesti Fény utcai piacon kezdték értékesíteni.
Gondolom, nagy volt a sikere, jegyzem meg, de kiderült, hogy egyáltalán nem, mert a csirkék egyenetlenül fejlődtek, sem a termetük, sem a húskihozatal minősége nem az elvárt módon alakult. A problémát tovább fokozta, hogy a vásárlók a gyorsnövekedésű húshibridekkel hasonlították össze termékeiket. Ekkor figyeltek fel a francia fajtára, az eredetvédett bresse-i csirkére, amely az elmúlt években világszerte felkapottá vált.
– De igazán az számít, hogy a franciák sosem felejtették el azt a termesztési kultúrát, amely a harmincas években még nálunk is ismert volt – jegyezte meg Tímea.
A bresse-it nem tarthatták az eredetvédettségi előírások miatt, de Franciaországban találtak génbankot, ahol olyan rusztikus, ellenálló fajták is elérhetők, amelyek alkalmasak szabadtartásra és antibiotikumok nélkül is felnevelhetők. A csirkéket a francia minőségbiztosítási rendszer, a label rouge előírásai szerint tartják, amely iránymutatást ad a neveléshez, a vágáshoz és az értékesítéshez is. (Franciaországban 34 eredetvédett földrajzi régióban közel ötezer gazdálkodó tart csirkét e rendszer szerint.) A különböző régiókban nevelt csirkék visszaadják az adott tájegységekre jellemző különleges ízeket – ott a mai napig hatalmas kultusz övezi a csirkéket.
A gyümölcsös másik előnye, hogy nyáron kellő árnyékot ad az állatoknak. Takarmányként gabonát kapnak, kukoricából kevesebbet, főként búzával, árpával és napraforgóval etetik az állatokat. A takarmány nagy részét saját gazdaságukban termelik meg. Növekedést serkentő hormonokat, antibiotikumokat vagy más adalékanyagot egyáltalán nem használnak.
