A házityúk eredetét vizsgáló szakértők több elméletet is felállítottak az évtizedek során, amikor azt vizsgálták, mikor és mely fajból vagy fajokból alakult ki a ma ismert házityúk. A jelenlegi, polifiletikus elmélet szerint több faj vett részt a házityúk mai formájának kialakulásában.
Alapvetően a bankivatyúk (Gallus gallus spadiceus) nevű alfaja volt az kiindulási alap, és Ázsia más részein egyéb bankivatyúkok és dzsungeltyúkok is részt vettek a ma ismert házityúk kialakulásában.
A szürke dzsungeltyúk a tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj, tudományos nevét Pierre Sonnerat francia felfedezőről kapta. India területén honos, ahol ma is megtalálható a természetben. Két alfaját ismerjük, a Gallus sonneratii sonneratii-t és a Gallus sonneratii wangyeli-t, melyek különböző élőhelyen élnek. Ahol élőhelyük átfedésbe kerül a bankivatyúkfajokéval, ott kereszteződött populációik is megtalálhatók.
Hazánkban meglehetősen ritka, a 2000-es évek elején került csak be, kifejezetten díszbaromfi-kategória besorolású faj, melyet nem sokan tenyésztenek. Rácz Sándoréknál, a Balatoni Madárkert – díszmadár és kisállatparkban viszont 15 éve megtalálhatók, és sikeresen szaporodnak is. Nevének megfelelően preferált élőhelye az erdős, bokros területek, ahol nappal a földön szedegetnek, éjjelre felgallyaznak a fákra.
Egy fészekaljban maximum 7 tojás van, a tyúkok erős kotlóhajlamúak, olyannyira, hogy figyelni kell arra, felálljanak a fészekről inni, enni. Érdemes az itatót, etetőtálat a fészek közvetlen közelébe tenni.
Alkatilag egy kis testű tanyasi tyúkra hasonlít, tehát erősen felismerhető a rokonság a házityúkkal. Testsúlya kb. 1 kg, a tyúk kisebb, az ivari dimorfizmus kifejezett. A kakas teste szürke alapon finom mintázatos, hosszú nyaktollai sötét alapon okkersárgafoltosak (innen a gyöngyös bankiva elnevezés), szárnytollaiban díszes gesztenyebarna-vöröses színű tollak láthatóak (melyek különleges alakúak, közepük a síkból kiemelkedik), középső faroktollai hosszúak, sarló alakúak, kékesfekete színűek, a lábbőr színe vörösessárga, sarkantyúja jól fejlett. A tyúk hasonló alapszínű, de tompább színezetű.
Hogyan tartsuk
A hazai klímát a sokadik generációban már itt élő állományok jól bírják, de kezdetben a hideg telek problémát okoztak. Ma is érdemes olyan tartási helyet kialakítani nekik, hogy nagy hideg esetén el tudjanak vonulni melegebb, védettebb helyre, vagy biztosítani kell számukra egy melegedő részt, például infralámpa felfüggesztésével.
Egy pár minimum 8 négyzetméteres helyet igényel, de természetesen ennél nagyobb kifutót is biztosíthatunk. Ólat, zárt helyet nem nagyon fogadnak el, viszont mindenképp biztosítsunk ülőrudakat, ahova éjszakára felgallyazhatnak. Szénából vagy szalmából kialakíthatunk nekik „bokros helyet” is búvóhely gyanánt. Mivel jól repülnek, a tartási helyük legyen fedett, részben hálóval, részben eső ellen tetővel. Más baromfifajokkal nem javasolt együtt tartani, mert agresszívan viselkedhetnek velük szemben. Élettartama kb. 15 év.
Magasabb fehérjeigény
Takarmányuk összeállításánál arra kifejezetten oda kell figyelni, hogy fehérjeigényük jóval magasabb, mint a házityúkoké. Alaptakarmányként kaphatják a normál tyúktápot vagy magkeveréket, de mellé adjunk lisztkukacot, vagy gyászbogárlárvát. A gyümölcsöket is szívesen fogyasztják, illetve ha kifutójukat úgy alakítjuk ki, megkeresik maguknak, amire még szükségük van.
Mivel a kotló nagyon jól nevel, ha ő neveli fel az utódokat, nem biztos, hogy egy évben több fészekaljat is várhatunk tőle. Ha a tojásokat elvesszük, és külön keltetjük, akkor akár három fészekalj is lehet a pártól. A tojó búvóhelyet igényel a fészekrakáshoz. A tojóra figyelni kell, hogy a kotlás alatt eszik-, iszik-e rendesen. A kikelő csibék aprók, ügyeljünk rá, nehogy a kerítésen kiférjenek. A csibék indítótápot és kisméretű lisztkukacot, vagy egyéb rovareleséget igényelnek. Ha megfelelő a takarmány, gyorsan nőnek. Kalciumforrás legyen előttük folyamatosan.
Kezdő tenyésztőknek nem javasolt, de aki már szerzett tapasztaltot más baromfifajok tenyésztésében, és úgy gondolja, hogy egy ősi és nem olcsó ritkaságot is szívesen lát az udvarában, az bátran vágjon bele a tartásukba. Beszerzése nem egyszerű, valószínűleg várni kell rájuk, erre gondoljunk, amikor a tartása mellett döntünk.
Fotók: Rácz Sándor/Kistermelők Lapja
