Étrendünk és életmódunk azok a pontok, ahol beavatkozhatunk a történetbe. A béllakók nagyon szeretik a rostokat, tehát a zöldségek és gyümölcsök előnyösek számukra, számunkra.
A mikrobióta szupertápláléka
A csicsóka rengeteg inulint tartalmaz, ez egyfajta rostféleség, aminek emésztéséhez a szervezetünk nem rendelkezik emésztőenzimmel, tehát mi egyedül nem tudnánk kezdeni vele semmit. A bélflóránk élőlényeit azonban ez táplálja, mi pedig hálásak lehetünk nekik azért, hogy a rostok nemcsak úgy átutaznak a testünkön, hanem hasznos vegyületek is készülnek belőlük. Mint például a B12-vitamin. Azok a baktériumok, amelyek ezt a vitamint szintetizálják, különösen kedvelik a csicsókát. És ha már bennünk élnek, és jól érzik magukat, a mikrobiótánk jótékony tagjai elvégeznek még néhány fontos dolgot: csökkentik az allergiák kialakulásának kockázatát, védenek a bélrendszeri, a légzőrendszeri és a kiválasztó rendszeri fertőzések ellen, serkentik a fagocitózist és az ellenanyagtermelést, csökkentik a koleszterinszintet, valamint segítenek a testtömeget kordában tartani.
A szegények burgonyája jelző téves…
Az őszirózsafélék családjába tartozó csicsókának (Helianthus tuberosus) Észak-Amerika az őshazája. Nálunk is viszonylag könnyen termeszthető és biztonságosan áttelel. Késő ősztől- kora tavaszig bármikor gyűjthető, amikor a talaj nem fagyos annyira, hogy lehetetlenné tegye a kiásását. Nem érdemes egyszerre túl sokat felszedni belőle, csak annyit, amennyit néhány nap alatt elfogyasztunk, mert gyorsan csökken a minősége és eléggé romlékony is. Ha biztosra akarunk menni, hogy ne gátoljanak minket a fagyok, takarjuk a csicsókaágyást.
