Az enyhébb teleknek köszönhetően tehát egyre több hidegtűrő zöldség szedhető frissen, akár a hó alól is (ha lenne), ezzel minimalizálva az importot és a tárolási veszteségeket. Ezek a növények nemcsak jól viselik a fagyot, de némelyikük íze még édesebbé, karakteresebbé is válik a hideg hatására, mert a lehűlés miatt cukrokat termelnek.
Bőségesen van már választék a télen is frissen szedhető zöldségfajokból, amelyek jól tűrik az alacsony hőmérsékletet és a fagyot. A leveles zöldségek közül a kelkáposzta nagyon jól tűri a hideget, továbbá kis takarással a fejes káposzták egyes fajtái is. A tépőkel vagy a fodros kel kifejezetten az első fagyok után a legízletesebb, csakúgy, mint a kelbimbó. A madársaláta (galambbegysaláta) jellegzetes téli saláta, folyamatosan szedhető. A spenót, téli porcsin, rukkola megfelelő fajtaválasztással és takarással (pl. agroszövet, mulcs) akár mínusz 15 °C-ot is kibírnak, folyamatosan szedhetők közben a leveleik. A mángold általában karácsonyig szedhető, és a hideg hatására édesedik. A szeptemberben vetett spenót egész télen át betakarítható. Esetében csak a külső leveleket szedjük le, hogy a növény tovább növekedjen.
A hagymások, gumós és gyökérzöldségek esetén a téli megmaradás és szedés titka a megfelelő mulcsozás (szalma, avar, széna) a fagyvédelem érdekében, valamint a hidegtűrő fajták kiválasztása. A póréhagyma akár mínusz 10 °C-ig télálló, de a mély talajfagy előtt érdemes fölszedni vagy mulccsal takarni. A fokhagymának őszi ültetésből már a tél végén is fogyasztható a friss zöld levele.
A paszternáknak és a feketegyökérnek a gyökerei a talajban maradva válnak édesebbé, a felszínt érintő talajfagyoknak köszönhetően, szakaszosan szedhetők fel. Mulccsal takarva a sárgarépa is a földben hagyható, a hideg fokozza az édességét.
A csicsóka gumói a talajban telelnek, fagymentes időszakokban szedhetők. Nem is éri meg többet fölszedni belőle, mint amit egy-két nap alatt felhasználunk, mert nagyon hamar elveszíti víztartalmát, gumissá válik, akkor pedig már pucolhatatlan. Érdekessége, hogy nyersen, sütve, főve, sőt akár lekvárnak vagy mártásnak készítve is fogyasztható.
