Éppen ezért a fajtaleírásokban sem találunk egyértelmű ok-okozati összefüggéseket.
Ezzel szemben azoknál a kutyáknál, amelyek genetikailag közelebb állnak a farkashoz, gyakrabban szerepelnek olyan jellemzések, mint „önálló”, „méltóságteljes”, „bizalmatlan idegenekkel szemben” vagy „területvédő”. Fontos azonban hangsúlyozni, ezek az összefüggések nem bizonyítanak közvetlen kapcsolatot. Attól, hogy egy kutya genetikailag közelebb áll a farkashoz, még nem lehet megjósolni, hogyan fog viselkedni. A viselkedéskutatók szerint az egyes tesztek sokszor nem elég pontosak, és egyetlen DNS-vizsgálat sem alkalmas arra, hogy megmondja, mennyire lesz barátságos vagy épp agresszív egy kutya. Kubinyi Enikő is hangsúlyozza, a kutyák személyiségét jóval erősebben formálja a korai szocializáció, az életkörülmények és a gazda hozzáállása, mint az evolúció során megőrzött ősi gének.
Adaptáció és tévhitek
Mi lehet az evolúciós magyarázata annak, hogy az emberrel együtt élő kutyák génállományában bizonyos farkas-eredetű gének máig megmaradtak? A kutatók szerint a kifinomult szaglás vagy az idegenekkel szembeni óvatosság túlélési előnyt jelenthettek. Segíthették a táplálék felkutatását és a közösség védelmét abban a korban, amikor a kutya és az ember még szorosabban osztozott ugyanazon élettéren. Ha ezek a gének az emberi környezetben is hasznosnak bizonyultak, a természetes és mesterséges szelekció révén fennmaradhattak az utódokban.
Kubinyi Enikő figyelmeztet arra, hogy nem szabad leegyszerűsítő módon „farkasosítani” a kutyákat. Bár tudományos szempontból érdekes, hogy bizonyos fajták – például a basenji vagy a szánhúzó kutyák – valamivel több farkas-eredetű gént hordoznak, ez önmagában még nem határozza meg a jellemüket. A kutya személyiségét sokkal inkább a szocializáció minősége, a környezet, a gazda hozzáállása és a nevelés befolyásolja. Jó példa erre a pekingi palotakutya, amely genetikai szempontból meglepően közel áll a farkashoz, mégsem hasonlít rá sem viselkedésében, sem küllemében. A farkasgének tehát nem tekinthetők viselkedési sorspecsétnek, inkább egy örökség részei, amit a környezet ír tovább.
