Automata klímaszabályozás, tápoldatozás

A félhektáros új üvegházban már tápoldatos öntözést alakítottak ki, amit számítógép vezérelt, nem kellett kézzel a csapokat nyitni, zárni. A talaj nélküli termesztés azonban hihetetlen nagy szakmai hozzáértést és legalább ugyanannyi költséget is igényelt. Magam is felvetettem, hogy az így termesztett paradicsomnak más az íze, mint a szabadföldinek. Kóstolás után azonban megváltozott a véleményem. „Márpedig ez földet nem látott és nem is láthat”, magyarázta a gazda, majd elárulta, állandó vitában van a termesztőkkel, mert szerinte, ha a talajba ültetik a paradicsomot, nem tudható biztonsággal, hogy az adott területen nincs-e mondjuk nehézfém-, foszforsav-észter vagy bármilyen más szennyezés. Miért lenne az megbízhatóbb? Ezt amúgy mondhatnánk paradicsom-takarmányozásnak is. A tápoldatozást egészen a kelátok szintjéig vitték le, amivel aztán az is elérhető, hogy a paradicsom finom, jóízű legyen. Folyamatos laborvizsgálatokon keresztül követik nyomon, hogy milyen tápelemeket használ el a növény a termesztési időszakban.

Ma már természetes, hogy mindenki a legjobb minőséget kéri, amiért pénzt ad ki, e nélkül a speciális tápoldatozási eljárás nélkül nem lehet csúcsra járatni a beltartalmi értékek jelen­létét.

A saját kárán is tanult Feczák János. Először sajnálta a 300 ezer forintot az öntözésvezérlő rendszerre, de miután egyszer, amikor el kellett mennie ballagásra, és az uborkaállományban több millió forintos kár keletkezett, mert kimaradt az öntözés, gyorsan meggondolta magát. Eldöntötte, hogy amit csak lehet, automatizálni fog. Ma már számítógép-vezérlésű fűtéssel, klímaszabályozással (szellőztetés, energiaernyő alkalmazása), párásítással, szén-dioxid-trágyázással, mesterséges megvilágítással termelnek. A Priva szabályozórendszerre tették le voksukat. Ezáltal a dolgozói létszámot is csökkenthették. Korábban a munkabér mindent felemésztett, és a termésbiztonság is meglehetősen gyatra volt, megfázott vagy megfőtt a növény, mert a kezelő nem jött be, az üvegházban pedig nincs helye és ideje a figyelmetlenségnek és fegyelmezetlenségnek.

Szigorú higiéniai fegyelem

Lássuk, hol tart ma a Hódkertész Kft. Négy telephelyen 15 hektár üvegházat működtetnek. Ez átszámítva a szántóföldi gazdálkodásban 9000 hektárral egyenlő, a költségeket és az árbevételt nézve egyaránt. Nem egyszerű megmondani, hogy a hazai kertészek hektáronként mennyi paradicsomot termesztenek évente. Ez ugyanis sok dologtól függ, például melyik típus melyik fajtáját termesztik, az odafigyeléstől, valamint a technológiai fegyelemtől. A hozam jelenleg négyzetméterenként 35-65-70 kilogramm között változik, de a legjobb kertészetek automatizált vezérléssel a 70 kilogrammot is felülmúlják, és ezzel azonos színvonalon működnek, mint a szakma élvonalában lévő hollandok.

Hihetetlen, mondhatni, óriási figyelmet kíván a tisztaság megőrzése és fenntartása az üvegházakban. Kicsit meglepett, hogy oda belépni fotókészítés céljából csak szkafanderben lehetett, mert ezt én eddig csak az állattenyésztésben és az élelmiszer-előállításban tapasztaltam. Oka van itt mindennek. Az üvegházban 11 hónapig folyamatos a termelés, majd azt követően kezdődik az egy hónapos totális takarítás, fertőtlenítés. Leginkább a baromfitartók példájára hivatkozott most is a gazda, ott sem szabad megtűrni semmiféle egészségügyi lazaságot. Ők ettől igyekeznek még szigorúbbak lenni, így ebben a csatában a kórokozók nulla eséllyel indulnak. Kicsit megmosolyogtató vagy elszomorító példa, hogy amikor az egyik telepvezetőjük visszajött a kórházból, kijelentette, hogy az üvegházakban sokkal szigorúbb a higiénia, mint az egészségügyi intézményben.