Újabb tripszek
A tripszek közül a Gynaikothrips ficorum és a G. uzeli a mediterrán térségekben (Olaszország, Horvátország, Görögország) már elterjedt, főként a fikuszféléken. Különösen a szobanövényként tartott Ficus benjamina és Ficus microcarpa fajokat károsítják. A G. uzeli gubacsszerű kinövéseket képez a leveleken, míg a G. ficorum inkább levélsodródást, ezüstös, majd barnuló elszíneződést okoz. Az erős fertőzésnek pedig korai levélhullás a következménye. A torzult levelek belsejében a tripszek kolóniákban fejlődnek, ami védett tenyészőhelyet nyújt számukra és megnehezíti a növényvédelmi beavatkozást.
Mivel a legtöbb szobanövényünk importból származik, komoly a behurcolásuk kockázata. A Gynaikothrips ficorumot már több növényen megtalálták hazánkban.
2. Vöröscsíkos tripsz
3. Fügelégy
4. Proagopertha lucidula
5-6. Őszi sereghernyó lepkéje és hernyója
Forrás: eppo.int, inaturalist.org, efsa.europa.eu, scitechdaily.com, insectimages.org, bfw.gv.at
A trópusi és szubtrópusi eredetű polifág vöröscsíkos tripsz (Selenothrips rubrocinctus) is szerepel az EPPO figyelmeztető listáján, mint növényimporttal könnyen széthurcolható veszélyes károsító. Eredeti elterjedési területe Afrika vagy Dél-Amerika, de világszerte számos trópusi térségben – Ázsiában, Afrikában, Amerikában és az óceániai szigeteken – ismert. Az EPPO-régióban először Olaszországban azonosították állandó populációját, és Madeirán (Portugália) is előfordult. A vöröscsíkos tripsz gazdanövényköre rendkívül széles: sok gyümölcs- és dísznövényfajt károsít. Többségük trópusi növény (avokádó, kesudió, kakaó, mangó), de a szőlőt és a dísznövényeket is megtámadhatja, olasz importtal könnyen behurcolható.
Veszélyben a gyümölcsösök
Az afrikai fügelégy (Zaprionus indianus) Olaszországban, Spanyolországban és a Balkán több országában megjelent. Melegkedvelő, füge- és szőlőkultúrákban károsít. Magyarországi tömeges előfordulása eddig nem ismert, de a déli határaink közelében való jelenléte miatt figyelmet igényel.
A japán cserebogár (Popillia japonica) Olaszországban és Svájcban már stabil populációt alkot. Magyarországon jelenleg még nem észlelték, de az utóbbi években Szlovéniában és Horvátországban már azonosították, emiatt a behurcolása valódi kockázat. (A fajról részletes cikk olvasható a 42–43 oldalon.)
Ez jelzi, hogy nyugat felé terjed az EPPO- régióban. Korábban Kínában, a Koreai-félszigeten és az orosz Távol-Keleten volt ismert. Életciklusa hasonló a japán cserebogáréhoz: lárvái a talajban gyökereket rágnak, az imágók pedig a virágokat, leveleket és terméseket károsítják. Erősen polifág, almán, körtén, szőlőn, szilen és nyáron is kárt okozhat. A terjedés hátterében a klímaváltozás vagy fertőzött növényanyaggal történő behurcolás állhat. Mivel ez a faj is befogható a japán cserebogár monitoring-csapdáival – amelyeket nyugaton már használnak, de nálunk a nehézkes engedélyeztetés miatt még nincsenek forgalomban –, ezek a megfigyelőrendszerek segíthetik a korai észlelést Európában is.
