Gyorsan terjedő, veszélyes füvek

A díszfüvek és egzotikus gyepnövények divatjával több, korábban kevéssé ismert faj is bekerült Európába, illetve Magyarországra, amelyek közül néhány az utóbbi évtizedekben inváziós gyommá vált. Ezek közé tartoznak például a márványfű- és perjefélékhez hasonló díszfüvek, amelyek közül több faj – ilyen a Sporobolus cryptandrus – elsősorban a homoki gyepekben jelent meg. Sűrű, tömött állományokat képezve megváltoztatják a talaj mikroklímáját és szerkezetét, valamint fokozatosan kiszorítják az őshonos gyepalkotó fűfajokat, ezzel csökkentve a természetes élőhelyek biodiverzitását.

Hasonlóan problémás az észak-amerikai eredetű parlagi rézgyom (Iva xanthiifolia). Erős allergén hatású pollenje miatt a parlagfűhöz hasonló közegészségügyi kockázatot is jelent. Leggyakrabban utak mentén, bolygatott (ruderális) területeken és kapás kultúrákban jelenik meg, ahol gyors növekedése és alkalmazkodóképessége miatt versenyelőnyt élvez az őshonos gyomnövényekkel szemben, így könnyen dominánssá válhat.

A faj szennyezett vetőmaggal került be, és mivel több hagyományos gyomirtó szerrel szemben toleranciát vagy részleges rezisztenciát mutat, a szántóföldi kultúrákban – különösen kapásokban – gyorsan elszaporodhat, és ezzel tetemes terméskiesést okozhat.

Az Észak-Amerikából származó parti kölest (Panicum riparium) Magyarországon 2012-ben Mérk környékén azonosították először, de később kiderült, hogy Európában már korábban is jelen volt, csak a hasonló fajoktól (pl. Panicum capillare) nem különítették el egyértelműen egészen 1990-ig. A faj főként a szántóföldi gyomflórából terjedt el, és ma már kapás kultúrákban is komoly gondot okozhat. Ökológiai és mezőgazdasági szempontból azért problémás, mert gyorsan terjed és egyes herbicidekkel, különösen a HPPD-gátló hatóanyagokkal szemben toleranciát mutat, ezért a hatékony védekezéshez speciális készítmények (pl. izoxaflutol) és integrált gyomirtási stratégia szükséges.

A mandulapalka (Cyperus esculentus) Afrikából származó, erősen terjedő gyomnövény, amelyet Európába eredetileg véletlenül hurcoltak be, egyes feltételezések szerint holland kardvirágter­mesztők fertőzött szaporítóanyaggal.

Magyarországon 1993-ban azonosították először egy kertészetben. Erős versenyképessége miatt főként kapás kultúrákban (kukorica, napraforgó, burgonya, cukorrépa és torma) terméscsökkenést is okozhat. Terjedését föld alatti gumói is segítik, amelyek miatt nehezen irtható.

Mit tehetünk?

Az inváziós fajok elleni védekezés sokszor nehéz vagy szinte lehetetlen, különösen természetes élőhelyeken. Az invázióssá váló dísznövények ellen a mezőgazdaságban és a természetvédelemben több egymásra épülő, integrált módszert kell alkalmazni, mert ezek a fajok (pl. medvetalpak, egyes díszfűfélék) gyorsan terjednek és nehezen irthatók.

Lényeges a folyamatos monitoring, mert minél korábban észleljük, annál kisebb területen kell beavatkozni, és annál hatékonyabb lehet az irtás. A fiatal állományok még könnyebben visszaszoríthatók. Ha egy növény már nagy területet benőtt vagy magot hozott, a kiirtása sokkal nehezebb, gyakran több évig tartó kezelést igényel. A munka- és erőgépek tisztítása fontos, különösen fertőzött területről való áthaladás után, mert a talajjal sok inváziós faj magja vagy gyökérdarabja is rájuk tapadhat, és így átkerülhet új területekre.

A kertészek, gazdálkodók felelőssége nem ér véget a termelőüzemek határainál. Az inváziós listán szereplő fajok visszaszorítása közös érdekünk. A fajválasztásnál érdemes előnyben részesíteni az őshonos növényeket, a kerti hulladékot pedig minden esetben ellenőrzött körülmények között kell kezelni, megakadályozva az újabb fajok természetbe való kijutását.