A vadkár tovább rontja a takarmányhelyzetet – mekkora egy tehenészet vesztesége?

A hegyvidéki tejtermelő gazdaságok működése nagymértékben függ a helyben megtermelt tömegtakarmánytól. A meredek területek, a rövidebb tenyészidőszak és a korlátozott gépesíthetőség miatt ezekben a rendszerekben kevés lehetőség van a kieső takarmány gyors pótlására. Egy szlovén tanulmány azt vizsgálta, hogyan hat a gímszarvasok jelenléte, a vadkár egy hegyvidéki tejtermelő gazdaság takarmányellátására, tejtermelésére és pénzügyi eredményére.

A kutatás egyetlen, a Pohorje-hegység északi lejtőjén, mintegy 800 méteres tengerszint feletti magasságban működő gazdaság adataira épült. A Kajžer gazdaság mintegy 20 tejelő tehenet és 15 növendék üszőt tart, éves tejtermelése körülbelül 150 ezer liter. A tej az összes gazdasági bevétel hozzávetőleg 40%-át adja, miközben a takarmány nagy részét a gazdaság saját gyepterületein termeli meg.

A gazdaság megfigyelései szerint éjszakánként rendszeresen 8–12 kifejlett gímszarvas használta a gyepterületeket, a leggyakoribb egyedszám 10 volt. A kutatók egy számítási modellt készítettek, amely a vadak legelését, a téli taposási károkat, az első kaszálás hozamveszteségét, a takarmányadag energiaszintjét és fehérjeellátását, valamint az ebből eredő tejhozamcsökkenést egyetlen gazdasági értékelési láncban kapcsolta össze.

A vadkár közvetlen és közvetett hatásai euróban

A modell szerint egy kifejlett gímszarvas a 180 napos legeltetési időszakban mintegy 2160 kilogramm friss füvet fogyasztott el a gazdaság területéről. Ennek közvetlen értékét 150,57 euróra becsülték. Ehhez társult állatonként 24,70 euró téli taposási és gyepkárosítási veszteség, valamint a takarmányhiány következtében elmaradó tej árbevétele.

A vizsgálatban alkalmazott, literenként 0,40 eurós tejárral számolva ez további 95,25 euró bevételkiesést jelentett. Egy szarvas teljes éves gazdasági kárát így 270,52 euróra becsülték.

A leggyakrabban megfigyelt, 10 szarvasból álló csoport esetében a közvetlen legelési kár 1505,74 eurót, a téli gyepkárosítás 246,98 eurót, az elmaradó tejbevétel pedig 952,52 eurót tett ki. A teljes éves veszteség így 2705,24 euróra emelkedett, ami a károktól mentes állapothoz képest 8,69%-kal csökkentette a gazdaság pénzügyi eredményét.

A gazdaság jövedelmezőségi mutatója támogatásokkal együtt 1,45-ről 1,41-re, támogatások nélkül pedig 1,34-ről 1,30-ra csökkent. A kutatók kiemelték, hogy a teljes kár mintegy 35%-át az elmaradó tejbevétel adta. Ez arra utal, hogy a kizárólag a látható gyepkárokra épülő felmérések jelentősen alábecsülhetik a vadak tényleges gazdasági hatását.

A szerzők ugyanakkor hangsúlyozták, hogy az eredmények egyetlen gazdaság adataiból származnak. A számítások nem általánosíthatók automatikusan más hegyvidéki tejtermelő üzemekre, mivel a kár nagyságát a gyep hozama, a terület lejtése, az állomány mérete, a takarmányadag összetétele, a tej ára és a vásárolt takarmány elérhetősége is befolyásolja. A tanulmány fő értéke ezért nem egy általános kártérítési összeg meghatározása, hanem annak bemutatása, hogy a vadkár miként vezethet a gyepveszteségtől a tejhozam és a gazdasági eredmény csökkenéséig.