Szerző: Almásy-Balla Orsolya

Jellegzetes íze miatt eléggé megosztó, vannak, akik rajonganak érte, mások ki nem állhatják, de kétségtelen, hogy a világ számos konyhájának nélkülözhetetlen alapanyaga.

A koriander (Coriandrum sativum) őshazája feltehetően a Földközi-tenger térsége és a Közel-Kelet vidéke. Már több mint 3000 éve ismert és termesztett növény, magjait régészeti leletek szerint az ókori sírokban is megtalálták, ezek szerint ismerték és használták az ókori Egyiptom lakói, valamint a rómaiak és a görögök is, akik nemcsak fűszerként, hanem gyógynövényként is nagy becsben tartották.

Könnyen nevelhető

Gyors fejlődésű egynyári növény. A napos vagy félárnyékos fekvést kedveli, laza szerkezetű, jó vízáteresztő képességű talajban fejlődik a legszebben.

A magokat tavasszal, március végétől májusig vethetjük közvetlenül a szabadföldbe. A folyamatos levéltermés érdekében érdemes két-háromhetente kisebb adagokat vetni. A magokat 1-2 cm mélyre helyezzük, a sorok között pedig hagyjunk körülbelül 25-30 cm távolságot.

Meleg nyári időszakban gyorsan magszárba indulhat, ilyenkor levelei elveszíthetik zsenge jellegüket. A virágzás azonban a beporzó rovarok számára értékes táplálékforrást jelent, a később beérő magok pedig fűszerként hasznosíthatók. Emellett vegyes veteményesekben akár természetes rovarriasztó hatása is lehet.

A balkonon félárnyékban

A koriander balkonládában vagy cserépben is sikeresen nevelhető, ezért kisebb kertek vagy városi lakások esetében is jó választás lehet. Legalább 20-25 cm mély edényt válasszunk számára, mivel viszonylag hosszú karógyökeret fejleszt.

A balkonon különösen fontos a rendszeres öntözés, mivel a föld gyorsabban kiszárad, mint a szabadföldben. A déli, erősen tűző napot érdemes kerülni, mert a növény hamar felmagzik. Félárnyékos erkélyen gyakran tovább megőrzi zsenge leveleit.