És mi történik, ha túl sok sót eszünk?

A fejlett országokban messze ez a gyakoribb probléma. A nátriumbevitel jelentős része ráadásul nem abból származik, amit a sótartóból az ételre szórunk. Nagy mennyiség lehet kenyérben, felvágottakban, sajtokban, készételekben, levesporokban, ételízesítőkben, szószokban és sós rágcsálnivalókban is. A magas nátriumbevitel egyik legfontosabb következménye a vérnyomás emelkedése. Ez hosszú távon növeli a szív- és érrendszeri betegségek, mindenekelőtt a szélütés és a szívbetegségek kockázatát. A WHO felnőttek számára napi kevesebb mint 5 gramm só fogyasztását javasolja, és ebbe az élelmiszerekben természetesen jelen lévő, illetve hozzáadott só egyaránt beleszámít. Fontos ugyanakkor, hogy a sóigény nem minden körülmények között teljesen azonos. Nagy hőségben, tartós és intenzív fizikai terhelés mellett, jelentős izzadáskor az elektrolitveszteség is nagyobb lehet. Bizonyos betegségek esetében pedig a szükséges nátriumbevitel meghatározása orvosi feladat.

Tengeri só, kősó vagy vákuumsó?

A boltok polcain ma már meglepően sokféle só sorakozik, és a marketing alapján könnyű azt hinni, hogy alapvetően különböző élelmiszerekről van szó. Kémiai szempontból azonban a legtöbb étkezési só nagyon hasonló, fő alkotórésze a nátrium-klorid.

A kősó ősi tengerek kiszáradásakor létrejött sótelepekből származik. Föld alatti bányákból fejtik, majd a felhasználásnak megfelelően tisztítják és őrlik. A tengeri sót tengervíz elpárologtatásával állítják elő. A kevésbé tisztított változatokban kisebb mennyiségben egyéb ásványi anyagok is visszamaradhatnak, ezért színük és ízük kissé eltérhet. A vákuumsót erősen tisztított sóoldatból, ipari körülmények között kristályosítják. Nagyon nagy tisztaságú, egyenletes szemcseméretű termék állítható elő így.

Himalájai rózsaszín só – valóban egészségesebb?

A rózsaszín himalájai só látványos színét különböző nyomelemek és ásványi eredetű kísérőanyagok adják, elsősorban vasvegyületek. Valóban többféle elemet tartalmazhat, mint egy nagy tisztaságú finomított só, de ezek általában igen kis mennyiségben vannak jelen. Ezért félrevezető az az állítás, hogy a himalájai só jelentős ásványianyag-forrás lenne. Ahhoz, hogy a benne található egyes nyomelemekből számottevő mennyiséghez jussunk, olyan sok sót kellene elfogyasztani, ami a nátriumbevitel miatt már egészségtelen volna.

A különleges sók ásványianyag-tartalmának vizsgálatai azt is megmutatták, hogy a nyomelemek jelenléte önmagában nem feltétlenül előny: a természetes eredetű sóban kedvezőtlen elemek, akár nehézfémek is előfordulhatnak. A himalájai só tehát használható és gasztronómiailag érdekes lehet, de nem érdemes gyógyszerként vagy különleges ásványianyag-pótlóként tekinteni rá.

Mitől szürke, fekete vagy akár kék egy só?

A különböző „gourmet sók” színét rendszerint a bennük lévő ásványok, szennyezők vagy az előállítás módja adja. A francia szürke tengeri só például a hagyományos sólepárlók ásványi anyagokat tartalmazó közegével érintkezve kapja jellegzetes árnyalatát.

A rózsaszín sók színében elsősorban vasvegyületek játszanak szerepet. Létezik ritka, kékes árnyalatú perzsa kősó is, amelynek színét a kristályszerkezet sajátosságai okozzák.A fekete só elnevezés több különböző terméket is takarhat. Az indiai kala namak kénes karakterű természetes só, míg egyes divatos fekete tengeri sókhoz aktív szenet adnak. A kettő tehát nem ugyanaz.

A füstölt só pedig általában közönséges só, amelyet fával füstölnek, így nem az ásványi összetétele, hanem a füst aromás vegyületei teszik különlegessé.