A Breier Farm tevékenysége három alappilléren nyugszik. Törekszenek a minél környezettudatosabb gazdálkodásra, fenntartható módon, a kiváló minőséget kiemelten kezelve. A lehető legkevesebb növényvédő szert használják, ezért a gazdálkodásukat Szelíd növénytermesztésnek nevezik. A gyakorlatban ez jól tetten érhető az almánál, ahol a szokásos 30-32-szeres permetezéssel szemben ők csupán 12-13-szor kezelik a gyümölcsöst. Az állattenyésztésnél az állatok jólétére helyezik a hangsúlyt. Követelmény, hogy legyen a jószágnak minél nagyobb kifutója, az állatsűrűség legyen elég ritka, s valamennyi állat találkozhasson közvetlenül a napfénnyel, levegővel. Ez nem öncél, hanem így sokkal jobb húsminőséget tudnak produkálni. Természetesen az állatokat minőségi takarmánnyal etetik, s így végül kiváló minőségű húst produkálnak, amihez az ún. lassú nevelés és hizlalás is hozzájárul.
Az állomány döntő többsége magyar tarka, részt vesznek ennek a fajtának az őshonos programjában. Az állomány kitűnő genetikai értéket képvisel, a jószágokat annak idején Ficsor Árpád tenyésztőtől vásárolták meg. A tejtermelésben is a megfontoltság, az okszerűség jellemző rájuk, a tehenek egyedenként és naponta átlagban 20 kg tejet adnak. Ehhez speciális tartási módot alkalmaznak. Az ún. alpesi szénatejet termelik, ami külön figyelmet igényel. Ilyen esetben a tejelő teheneknek nem adnak silózott vagy erjesztett takarmányt, azaz szilázst sem. A széna mellé kiegészítő abrakot kapnak a jószágok, s bár így kisebb a tejhozam, de sokkal inkább esszenciálisabb, selymesebb tejet kapnak. Ez érezhető magánál a tejnél is, de a feldolgozás során keletkező termékeknél még inkább. Egyáltalán nem véletlen, hogy a világ különböző sajtversenyein többszörösen díjazott sajtokat tudnak kiállítani. Az utóbbi 3 évben mindig elindultak a Worth-i Kiállításon, de szerepeltek Trondheimben, sőt, Portugáliában és Svájcban is sikeresen mutatkoztak be, mindenütt aranyéremmel ismerték el termékeik minőségét. Jelenleg 3-féle sajtot készítenek kézműves módra. Az egyik gouda jellegű, amit ők tanya sajtnak neveztek el.
Második fő pillérnek számít, hogy a kiváló minőségben megtermelt alapanyagot helyben dolgozzák fel. A farmon belül működik egy hús-, egy tej- és egy gyümölcsfeldolgozó is. Tény, hogy ez a fajta gazdálkodás idehaza sem annyira jellemző, érvényes ez az Európai Unióra is, ami alól Ausztria kivételnek számít. Ha oda elmennek, tapasztalják, hogy a tehenészetekben készítenek sajtot is. A sertéstelepeken pedig kiváló húsfeldolgozók üzemelnek. Ám olyan, hogy egyszerre minden létező alapanyag terméket feldolgozzanak, az még az EU-ban is fehér hollónak számít. Pedig a helyben feldolgozásnak nagy előnye, hogy kisebb az ökológiai lábnyoma, hiszen így jóval kevesebbet kell szállítani. A második pillér lényege, hogy a termőföldtől az asztalig koncepciójukat be is tudják mutatni.
A gazdaság harmadik pillére a turizmus. Ezzel az a céljuk, hogy a város zajából minél több embert vigyenek ki, hogy megtapasztalhassák, milyen, amikor a kakas kukorékol, a szamár pedig óbégat. A turizmushoz tartozik, hogy működtetnek egy 18 ágyas panziót is.
