Idén pedig itt a véget nem érő aszály, a szigorú szárazság. A talpon maradásban a diverzifikáció, a gazdaság sok lábon állása azért egy kicsit segít rajtuk. Mikor, melyik terméknek megy jobban. Az idei aszály rettentő nagy kihívás még nekik is. Bevallja, nagyon számít – ágazati szinten is – egyfajta központi segítségre, a gazdák támogatására, mert anélkül a mostani helyzetet nehéz volna menedzselni. Szalmából, szénából az elmúlt 4-5 évben önellátóak voltak, idén csupán a harmada a fű- és szénahozam, ezért vásárolni kényszerültek. Nekik kell a széna a tejhez, ennek az ára ebben az évben megkétszereződött, ha egyáltalán lehetett vásárolni.
A környezettudatosság a tápanyag-ellátásban is egyre jobban tetten érhető. Az elmúlt 3 évben már keletkezett annyi istállótrágya náluk, hogy műtrágyát egyáltalán nem használtak. A szerves trágyát érlelik, kezelik, és 3 évente tudnak ugyanarra a területre istállótrágyát adni. Nem csak az aszály miatt, de főként azért is vallja, hogy az aranyhaltól ő most az öntözhetőség bővítését kérné. A Dera szurdokban gazdálkodnak, s azt látják, hogy a Dera patakban évek óta nincs víz.
Jól látható, megannyi hagyománnyal, megannyi innovációval dolgoznak. Így már nem meglepetés, hogy idén Mintagazdaság címet kaptak a mosonmagyaróváriaktól. Az a módja, hogy erre lehet pályázni. A Mosonmagyaróvári Egyetemről kétszer is elmentek hozzájuk, ahol komoly auditot tartottak. A Breier Farm a termőföldtől az asztalig program átfogó tapasztalatait tudja megosztani az egyetemmel, az ottani oktatókkal, kutatókkal és hallgatókkal. Részt vesznek a tudásátadásban, a piaci ismeretek gyors lekövetésében, a csomagolási dizájnban. A másik oldalról pedig előny lehet, ha valami újdonság bekerül hozzánk az EU-ból, azt az egyetem segítségével nagyon gyorsan tudják követni, tesztelni, majd megvalósítani. Ebben a munkában elévülhetetlen érdemeket szerzett az a Tenk Tamás, akinek az édesapja professzor emeritus Mosonmagyaróváron és a minta farm ötlete is tőle származik. A projekt kapcsolatot az egyetem részéről Vér András irányítja.
Hogyan tovább, merre előre?
Szó se róla, van még hová lépni. A legelső most egy csomagolóüzem létrehozása, mert a hagyományos és kiváló minőségű árut a fogyasztó már nem a régi módon, hanem szeletelve, tömegre mérve kéri. Erre lehetőségük nyílt pályázni, éltek vele. Másik hosszú távú fejlesztés az ültetvények felújítása. Ott jártamkor Örményország budapesti nagykövete és a konzul éppen arról tárgyalt Breier Lászlóval, hogy milyen sárgabarackfajtákat tudnának ők ajánlani, amelyek a visszatérő fagyokat és az aszályt is tudják tolerálni. Itthon azzal tisztában vagyunk, hogy a magyar barackból készül a legjobb lekvár, és a még jobb barackpálinka, de ahhoz biztos termés is kell. Az elkövetkezendő 3-5 éven belül közel 10 hektár kajszit szeretnének új fajtákkal betelepíteni. Fejlesztésben gondolkodnak, hogy kialakítanak egy sporthotel komplexumot, ezt a sportolási igények motiválják.
Mitől a siker, mi jogosítja fel az elkövetkezendő időszakban Breier Lászlót az előrelépésre?
Látszólag pofonegyszerű dolog, a jó csapat. A tulajdonos és a farmon dolgozók kölcsönösen támogatják egymást törekvéseikben, mert világos, hogy ez a közös érdekük. Azon kívül számítanak valamiféle támogatásra is, hogy a versenyképességüket javítsák és megtartsák és az előző 3-5 év aszályos, fagyos időszakán anyagilag is túllépjenek.
