Egyedül mindez nem megy, nem mehet! Adódik a kérdés: kikkel?
Ebben sincs semmiféle titok, mert sikerült összehozni egy nagyon jó, profin működő csapatot. A sajtmester Elek Szabolcs, aki ma már a Kézműves Sajtegyesület elnöke. Őt nagy nemzetközi karrier után csábította haza Breier László. A húsüzemet Steiner Krisztián vezeti, ő harmadik generációs hentes a családjában. A zöldség és gyümölcs feldolgozásért, a pékségért Tenk Tamás felel, míg a növénytermesztést, főleg a gyümölcsösöket Vojtkó Attila irányítja. Ő az elmúlt évtizedekben nagyon sok gyümölcsöst telepített és hozott létre, alakított ki azokban öntözést. Az állattenyésztést egy nagyon ambiciózus fiatalember, Tar Péter irányítja, már két éve pallérozódik a Breier Farmnál.
Mit ad mindehhez a tulajdonos?
Ez egy kissé bonyolultabb ügy. Breier László családja élelmiszer kereskedelemmel foglalkozik, mondhatni ősidők óta. A farm tulajdonosa ugyanis nem agrármérnök végzettségű, nagyon sokáig a kereskedelemben tevékenykedett. Saját feladatát karmesterként határozza meg, neki a projekt összefogása a feladata. A Breier Farm esetében nem nagyipari léptékekről van szó, mert 6 üzletágban az idei árbevételük várhatóan 1,5 milliárd forint körül fog alakulni. Ugyanakkor nem véletlen a mezőgazdaság iránti vonzódása. A nagypapánál mindig is ott volt az állatok iránti szeretet. A család pilisvörösvári, sváb származásukra méltán büszkék. Otthon mindig volt baromfi, sertés, kecske, szőlő. Így a mezőgazdaság iránti vonzalom nagyon régre nyúlik vissza. A kereskedelemben szerzett tapasztalatok kiváló alapot adtak arra Breier Lászlónak ahhoz, hogy a mezőgazdaságra tegye a voksát. Mert ő azt már tudta, hogy a piac mit szeretne, mit kér és hamarosan mire lesz itt szükség. Szó szerint a másik végére kezdett el gazdálkodni, a kereskedelem felől indult neki.
A vállalkozás indulásakor ő maga is sokkal kisebb léptékben gondolkodott, mint amivé az kinőtte magát. Amikor kiderült a szándék, minden ismerős, barát, a rokonság egyből azzal állt elő: majd én is kérek ilyet! Ez vezetett oda, hogy előbb kialakult egy kistermelői gazdaság annak a maximumával. A 6 üzletágból kettő igen nehezen megoldhatónak bizonyult. A tejüzem megtervezése sok fáradtsággal, nyűggel járt. Nehezen talált olyan szakemberre, akivel el tudta képzelni az együtt dolgozást. Amikor előhozakodott a tejes ötletével, nem akadt két olyan egyforma szaktanácsadó, amelyik hasonlóan vélekedett volna. Viszont, amikor több tejfeldolgozó manufaktúrát is végig látogatott, kiderült, hogy az agrártársadalom nagyon segítőkész, itthon is, Ausztriában is.
A másik sarkalatos kérdés, a vendéglátás. Annak a megfelelő színvonalra hozása. A humánerő területén ez igencsak kemény kérdésnek bizonyult, ám végül sikerült egy stabil csapatot kialakítani az utóbbi 2-3 évben. A harmadik úgymond nehézség, hogy a természet adta javakat harmóniába helyezzék a gyártási kapacitással és a kereslettel. Az első pár év nehezen indult, azóta már szinte minden kiforrta magát. Oda jutottak el, hogy a kapacitásaik ma már igen jó színvonalúak, miközben ma is folyamatosan tanulnak. Már tisztán látják, hogy korábban hol hibázhattak. Például a feldolgozó kapacitásuk már elérte a 80%-os kihasználtságot, a komissiózó zóna pedig kisebb, mint amilyen kellene. Ki kellett bővíteni a hűtő kapacitást, a tejüzem komissiózó zónáját.
Az eredmény alakulásában a külső beszállítókra is támaszkodnak. Ám a feltételeik egyértelműek és szigorúak, a termék csak magyar eredetű lehet és a minőségük is legyen kiváló. Gyümölcsből vagy vásárolnak, vagy bartereznek: alma helyett meggyet adnak. Nem tudnak mindent maguknak előállítani, de a hozzájuk bekerülő termékek minőségére, színvonalára kiemelt figyelmet fordítanak. Legyen minden kiváló, legyen minden egészséges!
Igen nagy gondot jelentett számukra is, hogy az időjárás nehézségeivel az elmúlt években megbirkózzanak. Ez különösen a szarvasmarhánál a megfelelő széna és tej előállításánál okozott nekik fejfájást. A tapasztalat aztán egyre inkább a segítségükre sietett.
