A hazai agrártermékek a piacon elsősorban nem mennyiségükkel, hanem kiváló minőségükkel és egyediségükkel hívhatják fel magukra a figyelmet – hangsúlyozta Feldman Zsolt mezőgazdaságért felelős államtitkár az Agrárminisztériumban megrendezett Termelői Közösségek Napján. A szakember hozzátette, a szakirányítás ezt a munkát földrajzi árujelzős oltalommal, védjegy programmal és szakmai díjak megítélésével szeretné ösztönözni.
A minisztérium Hagyományok-Ízek-Régiók (HÍR) védjegy programja 2010 óta következetesen képviseli Magyarország hagyományos és tájjellegű mezőgazdasági termékeit és élelmiszereit, a jelölés minőségi garanciát nyújt a fogyasztók számára a termék hitelességéről.
A hagyományos termékeket előállító közösségek együttműködésének elősegítését, a tapasztalatcseréjüket szolgálta a szakmai fórum, amelyen földrajzi árujelzős termékek és termelői közösségek jó példáinak – Győr-Moson-Sopron megyei csemegesajt, Madarasi birspálinka, Szegedi tükörponty – bemutatására is sor került.
Unger Tamás, a Tradícionális Magyar Sajtok Egyesületének elnöke kiemelte, Győr-Moson-Sopron megyéhez, a régióhoz ezer szállal kötődik a sajtkészítés. A csermajori Ujhelyi Imre Élelmiszeripari Szakközépiskola és Kollégium, az óvári Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet Kft., vagy a szintén óvári Széchenyi István Egyetem jelentik az ágazat alapjait. Hazánkban sajtforradalom zajlik. A sajtkultúránkban és a sajtvásárlási szokásainkban még nem mindenhol érezhető az áttörés, de a lelkesedés, a tenni akarás mindenképpen tetten érhető.

Tradícionális magyar sajt az Óvári, amelyet a múlt század eleje óta kedvelnek a fogyasztók. Sajnos egyre kevesebb helyen kapható. A régen ilmiciként ismert Moson megyei csemege sajtot 1914 óta jegyzik a sajtok szerelmesei, de itt van a Lajta, amely a hatvanas években jelent meg a piacon. A krémfehér sajttal pedig világviszonylatban is elsőként debütáltak. Sokak kedvence a rögös túró, akárcsak a Pálpusztai sajt.
A szakember elmondta, az Egyesület ma 18 taggal dolgozik, céljuk a az elődök által létrehozott ismeretek feltárása, megőrzése. Szeretnének a tradícionális magyar sajtok népszerűsítésére nagyobb hangsúlyt helyezni.
A madarasi pálinkafőzde épülete 1943-ban állt üzembe, s 1989-ben került a Lakatos család tulajdonába. „Bérfőzdeként 2008-ig jegyezték, napjainkban Madarasi Pálinkaház néven vált ismertté, s mintegy 18 termékkel ismerkedhetnek az érdeklődők”- kezdte a bemutatást Kispál-B. Brigitta üzemvezető. A cég ,,Madarasi Pálinka” márkanévvel értékesíti termékeit, az első kereskedelmi pálinkáit 2008. szeptemberében zárta palackba. A Dél-Alföldön termesztett gyümölcsökből készülő pálinkák íze, illata, zamata a táj éghajlati adottságainak köszönhetően kiváló élvezeti értéket nyújt fogyasztói számára.
A jó Madarasi Pálinka színe víztiszta, az adott gyümölcsre jellemző íz és illat jellemzi. Az előállított pálinkáik alkoholtartalma 43 V/V% illetve 47 V/V%. Alapanyagként kizárólag érett, ép, egészséges gyümölcs kerül felhasználásra.
– hangsúlyozta a szakember.
Mint elmondta, a Madarasi Pálinka logójának kitalálásakor nagyon fontos volt számukra, hogy a település hírnevét minél messzebbre eljuttassák, ezért a község címerében található túzok került rá. Balra forduló pózban álló túzok tart a csőrében egy búzakalászt. A túzok felett egy hétgombos bárói korona található. A korona az egykor a falut is birtokló Madarassy-Beck családra utal. A túzok csőrében tartott búzaszál a falu mezőgazdasági jellegére utal.

magyarázta Sztanó János, a Szegedfish Kft. ügyvezetője. A „Szegedi tükörponty” húsa vöröses színű, omlós, mellékíztől mentes, ízletes, friss illatú, magas fehérjetartalmú és alacsony zsírtartalmú. A halhús alacsony zsírtartalmát – amely különlegessé teszi a terméket – az egyedileg kitenyésztett tájfajta és a tartási körülmények (takarmányozás, szikes területen kialakított halastavak) biztosítják.

Az 1930-ban elkezdett beruházás során tipikus alföldi körtöltéses halastavak létesültek úgy, hogy az eredeti terepszintre töltéseket emeltek, ezekbe építették be a vízellátáshoz, vízkormányzáshoz szükséges műtárgyakat. A tavak létrehozásakor a tófenék eredeti állapotban maradt, nem került átalakításra. Az ország második legnagyobb tórendszere 2100 hektáros és 141 tóegységből áll. A tórendszer területére évtizedek óta nem vásárolnak, nem engednek be máshonnan származó halakat.
Egyedi talajadottságai, a szik, a kiváló minőségű víz, az éghajlat, ezen belül a magas napfényes órák száma mind hozzájárul a hal egyedi és kitűnő minőségéhez.


