Korábban alig néhány borászatot ismertünk Zalából, de a zalai borok alapvetően nem jelentek meg a piacon. A múltban virágzó hegyfalvak elaprózódtak vagy felhagyták a művelést. Mára viszont kétszeresen is előnyös helyzetbe kerültek, hiszen a klímaváltozás hatására megbízhatóan lehet szőlőt termelni, és előtérbe kerültek azok a friss, üde fehérborok, amiket a fogyasztók kedvelnek, ezek előállítására Zala tökéletesen alkalmas. Harmadikként, s ez azon „vájtfülű” borkedvelők számára érdekes, akik kíváncsiak az újdonságokra, Zalában nemcsak a divatos, hanem a régi fajtákat is megőrizték.

– A rendszerváltozás előtt gyönyörű szőlőterületeket találhattunk állami kézben. Elsősorban Zalaszentgrót környékéről van pontosabb képem, ott az állami gazdaságnak, a téesznek is voltak szőlői, és kiváló szakemberek művelték az ültetvényeket.

Emiatt híre se nagyon lett a zalai bornak. Emellett van egy nehéz örökségünk, amit néha megjegyeznek borkóstolókon, a direkttermő szőlők. Ezek a házi kertekben még most is fellelhetők, de úgy gondolom, hogy az ország más borvidékén ugyancsak jelen vannak. Ebben nem jelentünk negatív szenzációt – magyarázta a szakember.

Ami a jelen helyzetet illeti, a rendszerváltás után csak kis szőlészetek, borászatok tudtak létrejönni. A privatizált állami ültetvényeken sem nagyon alakultak olyan magánbirtokok, melyek bortermeléssel foglalkoztak volna, továbbra is inkább a szőlőeladás ment. Ma találunk családi pincészeteket, de két kézen meg lehet számolni a piacra termelő üzemeket. Emellett ott vannak a kisebbek, akik kizárólag a helyi eladásból, turisztikából élnek. Viszont – mesélte az elnök –, az utóbbi 5-10 évben összeállt egy olyan gárda, kollégák, akik együtt gondolkodnak, és erős a szándék, hogy kitörjenek a szürke zónából.

A borvidéki tanács a közelmúltban adott be termékleírás-módosítást, szándékuk szerint nőni fog a borvidéki települések száma. Az eddig kimaradtak a már meglévőkkel szomszédok, így minden tekintetben megegyeznek a borvidéki adottságú településekkel.

– A klímaváltozásnak van egy olyan jótékony haszna számunkra, hogy teltebb, kerekebb vörösborokat is tudunk készíteni, s régóta nem kell félni attól, mint gyerekkoromban, hogy az Olaszrizling beérik-e. Most inkább arra kell figyelni, hogy jó savval tudjunk szüretelni. Az a savtartalom, ami nálunk a klíma, az agyagos talajszerkezetnek köszönhető, egyre nagyobb előnyt jelent – hívta fel a figyelmet Tarsoly Róbert. Azokhoz a borstílusokhoz, melyek divatossá váltak az utóbbi időkben, a zalai adottságok kiválóak. A fajták tekintetében pedig vegyesek a szakember érzelmei, ezt több szempontból meg lehet közelíteni. Van olyan vélemény, olyan marketingstratégia, ami egy borvidékhez kevés számú fajtát rendel. Erre példa Burgundia, Bordeaux vagy akár Új-Zéland, ott sem 80 fajtával törtek föl, hanem kettő-hárommal. Magyarországon is vannak ilyen borvidékek.

De nem feledkezhetünk meg a régi magyar fajtákról, a Csókaszőlőtől elkezdve a Pintesig sok egyedi ízt lehet megismerni. Ugyanakkor az újító szándékot jelzi az új rezisztens fajták megjelenése. Mint Tarsoly Róbert hangsúlyozza, ezen a területen vannak elképzeléseik, de ahhoz, hogy elérjék a kitűzött célt, még sokat kell dolgozni.