… ahol Nagyvárad, Kolozsvár és Marosvásárhely után – az Erdélyi Magyar Méhész Egyesület megtisztelő meghívásának eleget téve – Nyárádszeredán beszélhettem a méhek és az ember kapcsolatáról és könyvemről. Az előadás utáni esti fogadáson ismerhettem meg a kiváló erdélyi méhészt és apiterapeutát: Mezei Attilát Gyergyószárhegyről.

MEZEI ATTILA története önmagában figyelemre méltó; kérdéseimre elmesélte, hogy gyermekkorától méhészkedett, méhek között nőtt fel, már a szülei is méhészek voltak, de legfőképpen a betegségéből való lábadozása indította arra, hogy méhészkedjen.

– Milyen betegségben szenvedtél, Attila? – kérdeztem.

– Sclerosis multiplexben szenvedek ma is, ami a betegség kezdetén ágyba döntött. Jelenleg jobb az állapotom, mert segített a méhméregkezelés – mondta méhsejtes botjára támaszkodva.

– Hogyan gyógyítottad magad méhekkel?

– Méhméregkezeléseket alkalmaztam magamon, egy orosz–román kísérlet alapján, amit egy 1958-as cikkben olvastam. – És ekkor megmutatta azokat a rajzokat, amelyeket a Méhészet 1958. márciusi lapszáma közölt elmondása szerint, s amire hamarosan visszatérek. Ezután arról az apiterápiás házukról kérdeztem, amelyről szintén képeket mutatott, s amely nagyon hasonlított arra a koncepcióra, amelynek alapján én is építettem Szentendrén egy sajátot.

– Miért építettél apiterápiás házat?

– Hálából építettük Istennek az api-házat 2016-ban, hogy betegségemből annyira javult az állapotom, hogy tudtam már járni és tudtam méhészkedni – válaszolta, majd hozzátette:

Sajnos azóta a nejem elhunyt, és így nem tudok a betegekkel annyit foglalkozni a méhészeti teendők miatt, mint ahogy ő tudott foglalkozni velük.

Miután kifejeztem részvétemet, tovább kérdezgettem Attilát:

– Mi a helyzet jelenleg Erdélyben az apiterápia terén? Sokan foglalkoznak ezzel? Mennyire elismert?

– Egyre inkább építenek api-házakat most már Erdélyben is a tehetősebb méhészek. Sokan jártak hozzám eszmecserére, és sokan hasonlóan az én házam mintájára készítették, mivel nagyon minimális a szakirodalom az alternatív gyógyászat ezen terén.

Teljes mértékben egyetértettem Attilával, elvégre ezért is írom ezeket az esszéimet. Végül megkérdeztem tőle:

– Hogyan látod, hogy mit lehetne még tenni az apiterápia megismertetése érdekében?

– Elsősorban fontos lenne a méhészek körében megismertetni a méhek rezgésének, illatának, a kaptárlevegőnek jótékony hatását, de nem utolsóként a méhméregkezelést. Erről szakirodalmat írni és a meglévő gyakorlati tapasztalatokat összefoglalva megjelentetni. Mint alternatív gyógyászat, akkor közelebb kerülne az orvosokhoz, és javallhatnák, mint kórházi utókezelést. Így sokkal szélesebb körben terjedne, és sok embernek segítséget és gyógyulást adna – mondta Mezei Attila, majd visszatértünk az erdélyi méhészek társaságába.