A kerti tavak télen kevésbé nyújtanak izgalmas látványt. De bennük – akárcsak a természetes életközösségekben – ekkor is zajlanak az életfolyamatok, még ha lelassultan is. Nem árt a tél folyamán többször megnézni, minden rendben van-e a tóval; illetve még az igazán hideg idő beállta előtt érdemes első lépésben egy iszaptalanításra sort keríteni. Ősszel sok lehulló lomb eshetett a vízbe, és az egész évben képződő üledék is sokszor nagyobb mennyiségű, mint amit beavatkozás nélkül el tudna viselni a tó életközössége.
Az iszapban lévő szerves anyag bomlásakor gázok szabadulnak fel, emellett több halbetegség kialakulása is az iszapréteghez kötődik, és patogén férgek is szívesen tanyáznak ebben a masszában. A közhiedelemmel ellentétben iszapra nincs szükség egy kerti tóban, sőt jobb, ha azt rendszeresen eltávolítjuk.

Az iszap jelentős részét iszapszívó alkalmazásával eltávolíthatjuk, de iszapfaló baktériumokkal is rásegíthetünk. Az iszapszívó géphez többféle fej csatlakoztatható, de vigyázzunk, hogy minél kevésbé kavarjuk fel a vizet. Ezt a mechanikai megoldást jól kiegészítik az erre a célra kapható baktériumkultúrák, amelyek gyorsítják az iszap lebomlását a gázosodás megszüntetése mellett.
Ritkítsuk meg és vágjuk vissza a növényeket
A vízi és parti növényzet lombozata késő őszre elpusztul, ezt is érdemes kiszedni a tóból. A parton gyökerezőket vágjuk vissza, hogy minél kevesebb levél és szár tudjon róluk a vízbe hullani, majd elrohadni a tóban, mert ez rontja a halak telelési körülményeit és túlélési esélyeit. A tó partjára ültetett évelő növények közül a túlzottan elszaporodottakat ritkítsuk meg, mert nem szép látvány, amikor összenőve egymást igyekeznek elnyomni a különböző fajok.

Fotó: montypeter, Freepik



