A rostok a növényi táplálékok azon részei, amelyek érintetlenül haladnak át a vékonybélen, hogy aztán a vastagbélben fejtsék ki áldásos hatásukat. Két fő típusuk van, és mindkettőre szükségünk van.

Az oldható rostok vízben oldódva gél állagot képeznek. Segítenek csökkenteni a koleszterinszintet és lassítják a cukor felszívódását. Sok ilyet tartalmaz a zab, alma, citrusfélék, vagy a bab. Az oldhatatlan rostok pedig nem oldódnak vízben, de vizet kötnek meg, így segítik az emésztést. Forrásai a teljes kiőrlésű gabonák, diófélék, zöldségek).

Szabályozzák a vércukorszintet, megelőzik a hirtelen inzulin-szint kiugrásokat. Kivezetik a szervezetből a „rossz” LDL-koleszterint, ezzel védik a szív és érrendszert. Szerepük van a súlykontrollban is, telítettségérzetet adnak, így kevesebbet eszünk. A bélflórát is támogatják, merta A rostok a „jó” baktériumok (probiotikumok) eledelei.

Miért vált rostszegénnyé a modern táplálkozás?

Röviden a kényelem és az iparosítás miatt. Az elmúlt 100-150 évben az étrendünk drasztikusan átalakult, egyre több finomított élelmiszert fogyasztunk. A malomipar megtanulta eltávolítani a gabonák külső héját (a korpát) és a csírát, hogy a liszt fehérebb, lágyabb és tartósabb legyen. Ezzel viszont a rostok 80-90 százalékát elveszítjük.
A készételek és gyorsételek terjedése sem az egészségünket támogatja. Céljuk az élvezeti érték és a gyors energia biztosítása. A rostok azonban rágást igényelnek és lassítják az evést, ami üzletileg nem előnyös a gyorséttermeknek sem. Több húst és tejterméket fogyasztunk, mint elődeink, és ezek egyáltalán nem tartalmaznak rostot.

Hosszabb távon anyagcsere-betegségek alakulhatnak ki, megnő az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú diabétesz kockázata. A bélflóra egyensúlyának felborulása gyulladásokhoz és legyengült immunrendszerhez vezethet. Hosszabb távú kockázatok is vannak, például összefüggés mutatható ki a rostszegény diéta és a vastagbélrák kialakulása között.

Hogyan pótolhatjuk a rostokat?

A rostpótlás nem azt jelenti, hogy mától csak salátát és nyers ételeket ehetünk. A fokozatosság viszont kulcsfontosságú. Cseréljük le a fehér kenyeret teljes kiőrlésűre, a rizst barna rizsre vagy bulgurra. Hetente legalább kétszer együnk lencsét, babot vagy csicseriborsót (akár salátába szórva). Az is jó módszer, ha nem hámozzuk meg az almát vagy az uborkát, mert a rost nagy része a héjban van.

Fontos szabály, hogy ha elkezdjük növelni a rostbevitelt, akkor emeljük meg drasztikusan a vízfogyasztást is. Folyadék nélkül a rostok „betonként” köthetnek meg a bélrendszerben, ami épp a várt hatás ellenkezőjét váltja ki.