0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. május 8.

Új kapuk nyíltak az életforma-váltással

A Balaton-felvidék csendes falujában, Kékkúton családi álomból született meg a Levendula Porta. Egy gazdaság, ahol a természet közelsége, a többgenerációs tudás és a tudatos minőség iránti elköteleződés találkozik.

Szerző: Rostási Nikolett

Történetük túlmutat az egyszerű életforma-váltáson, azt példázza, hogy a fenntartható, értékteremtő működéssel létrehozott termékek hogyan szólítják meg a látogatókat, vevőiket.

Keszthelyi Eníd és férje, Keszthelyi Tibor története egy régi álommal kezdődött. A pár mindig is tervezte, hogy a Balaton-felvidéken éljen. Ehhez adott nagy lökést a kékkúti családi örökség és Eníd édesapjának folyamatos biztatása. A költözésbe egy kétéves gyermekkel és egy újszülött babával vágtak bele, majd 2011-ben elültették az első ezer tő francia levendulát, mellé pedig különféle gyógynövényeket: citromfüvet, rozmaringot, rózsát. Akkor még nem tudták pontosan, hova vezet ez az út, de azt érezték, hogy elkezdődött valami egészen új.

levendula porta
Fotó: Levendula Porta

– A következő évben már az első szörpök is elkészültek, igaz, még csak kis mennyiségben. A termékeket kivittük a káptalantóti Liliomkert Piacra. Ott tanultuk meg igazán, mit jelent értékesíteni. Gyorsan kiderült, hogy a „nem a ruha teszi az embert” szólás a termékeknél nem teljesen állja meg a helyét. Nagyon is számít, milyen üvegbe töltjük, milyen címkét teszünk rá, hogyan néz ki összességében. De ennél is fontosabb volt, hogy az emberek tudják, mit vesznek. A kóstoltatás közben kialakuló beszélgetésekből értettük meg, hogy valójában nemcsak terméket adunk el, hanem történetet is – ismertette Keszthelyi Eníd.

Egy évvel később újabb ezer tő levendulával bővítették az ültetvényt, és ezzel a lehetőségek is megsokszorozódtak. A levendulából már nemcsak szörp készült, hanem zselé, sőt levendulás kalács is.

A lepárlás során pedig illóolaj és leven­dula­víz is bekerült a kínálatba – egyre teljesebb lett a kép. A következő év tavaszán aztán teljesen új fejezet kezdődött az életükben: magyartarka üszők érkeztek a portára.

Kosaras reggelik, kiszállítással

Az ellések után Tibor úgy döntött, megpróbál sajtot készíteni. Az elején minden alkalom egy kísérlet volt – finom sajtok születtek, de sosem ugyanolyanok. Ez viszont nem elvette a kedvünket, hanem még inkább motiváltabbak lettek. Tibor sajtkészítő tanfolyamokra járt, más sajtkészítőkkel beszélgetett, műhelyeket látogatott, és rengeteget kísérletezett. Volt honnan indulnia, hiszen a családban korábban juhokat tartottak, és a tej feldolgozása sem volt ismeretlen a számára, de az igazi tudás sok munkával és kitartással jött. Idővel kialakultak a saját ízek.

sajt Fotó: Levendula Porta
A kínálat egyre bővül
Fotó: Levendula Porta

– Néhány év piacozás után elköszöntünk a Liliomkerttől. Oktatni kezdtünk aranykalászos gazdaképzésen, ami lehetőséget adott arra, hogy ne rohanjunk, hanem kivárjuk, amíg a vásárlóink maguktól találnak meg minket.

Ekkor nyitottunk egy reggelizőteraszt a gazdaság udvarán. Saját alapanyagokból készített reggeliket kínáltunk: volt ordás batyu, „anya reggelije” és „apa reggelije”.

Egy ideig nagyon szerették ezeket a vendégek, jól is működött, aztán ahogy egyre több reggelizőhely nyílt a környéken, érezhetően csökkent a forgalom. Sok helyen megjelent ez a típusú szolgáltatás, de nem feltétlenül ugyanazzal az alapanyag-minőséggel vagy környezettel. A kínálat növekedésével évről évre kevesebb vendégünk lett, így 2025 nyarára úgy döntöttünk, már csak előzetes bejelentkezéssel nyitunk ki. Például anyák napján is van lehetőség az udvarunkban reggelizni – ismertette Keszthelyi Eníd.

Közben egy másik irány egyre erősödött portájukon: 2018-tól kosaras reggeliket kezdtek kiszállítani egy szálláshellyel együttműködve. Az utóbbi években erre helyezték a hangsúlyt, ugyanis rájöttek, hogy az előrendeléses rendszerhez sokkal jobban tudnak alkalmazkodni. Kiszámíthatóbb, tervezhetőbb, nem aprózódik szét az energia, és ami számukra különösen fontos: nincs pazarlás. Pontosan annyit készítenek, amennyire valóban szükség van.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magyar Mezőgazdaság