A chuño néven ismert burgonyákat a Tambo Viejo nevű inka központ ásatásai során fedezték fel az Acarí-völgyben. A Journal of Field Archaeology folyóiratban megjelent tanulmány szerint a chuño csak nagy magasságban, a hideg hegyvidéki környezetben készíthető, ezért jelenléte a tengerparton nemcsak ritkaság, hanem kézzelfogható bizonyítéka annak is, hogy az inkák ezt az élelmiszert a birodalmon belül nagy távolságra is szállították – írja a Phys.org.
„Nyilvánvaló volt, hogy ez nem egy hétköznapi lelet, hanem valami különleges” – mondta Dr. Lidio Valdez, a Calgaryi Egyetem régésze. Felidézte, hogy a felfedezés pillanatában ezt mondta terepi csapatának: „Na, ebből egy tudományos cikk lesz.”
Fotó: Eric in SF, Wikimedia commons
Egy burgonya, amely nem romlik meg
A burgonya az Andok őshonos növénye, ahol már több ezer éve termesztik. A friss burgonya azonban könnyen megromlik, meleg éghajlaton akár egy héten belül rothadásnak indulhat. Egyes fajtái ráadásul keserűek és feldolgozás nélkül mérgezőek.
Ennek a problémának a megoldására az ősi andoki népek kifejlesztették a chuñót, vagyis a fagyasztva szárított burgonyát.
A folyamat többszöri megismétlése után a burgonyát megtapossák és kiszárítják, így készül a fekete chuño. A fehér chuño, amelyet Tambo Viejóban találtak, természetesen mérgező és keserű burgonyafajtákból készül. Ezeket a fagyasztás után több héten át áztatni kell, majd megszárítani. Az eredmény egy könnyű, praktikus élelmiszer, amely évekig eltartható.
A chuñókat Valdez 2024-es ásatásai során találták meg egy, a padlóba süllyesztett kerámiaedényben, amelyet feltehetően tárolásra használtak. Az edény két barnásfehér chuñót tartalmazott, amelyek összezsugorodott felületén még a héj maradványai is láthatók voltak. A burgonyákat egy törött inka kerámiadarabbal és egy sérült orsógombbal együtt tárolták.
