Amikor lekanyarodtam a 47-es főútról – valahol Békéscsaba és Murony között – ijedten néztem a visszapillantó tükrömbe: mintha sivatagi vihar vett volna üldözőbe, a por sötéten kavargott a nyomomban. Jelezte, régen látott csapadékot a vidék. És innen még több, mint két kilométer a helyszín, balomon száraz kukoricák furulyáztak, a másik oldalon napraforgó burkolózott porköpenybe.
Még el sem kezdődött a program, azaz a fajtabemutató Bondár Imre hagymatáblájában, a gazdák már összedugták a fejüket, és a kialakult hagymahelyzetről diskuráltak. Mint kirajzolódott, nincsenek könnyű helyzetben, nem csak az időjárás, hanem a piac is kihívások elé állította a termelőket.
A dömping az áruházi árakon keresztül rajzolódik ki. Ráadásul – a korábbi gyakorlattal ellentétben –, nem lehet a kiforgatott sorokat a talajon hagyni, a nap égeti, besüpped a felülete, veszít a minőségéből. A korábbi néhány napos szárítás helyett néhány órán belül a tárolóba kell vinni. Hagyma tehát van elég a piacon, de jön a szeptember, az áttelelők vetési ideje, s senki nem tudja, mennyit merjen bevállalni.
