0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. május 11.

A jövő kenyere – a kenyér jövője

Az ősbúzák újrafelfedezésének hátterét, jövőbe mutató jellegzetességeit, gasztronómiai értékét bemutató, ősgabonákból készült péktermékek kóstolójával egybekötött tájékoztatót tartott az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet, amely a jövő kenyerének biztosítására irányuló folyamat szakmai katalizátoraként 2019. februárjában összefogást kezdeményezett gazdák, molnárok és pékek között.

Globálisan mindössze 9 faj adja a világ növénytermelésének 66 százalékát, és az ipari tömegtermelés ontja a fogyasztóknak a rizst, a kenyérbúzát, míg történelmi gabonakultúránk tele van kiaknázatlan lehetőségekkel.

Az előbbi kultúrnövények modern fajtái egyre védtelenebbek a klímaváltozás szélsőséges hatásaival szemben, utóbbiak – a tönke, a tönköly, az alakor – kiállták az idők próbáját, stressztűrőek, beltartalmi értékük pedig jóval magasabb a modern kenyérbúzákénál.

Az utóbbi évtizedekben a tájfajta ősgabonák ugyan eltűntek a földekről, népszerűségük az újbóli elterjesztésükre tett eredményes kísérleteknek, valamint a hazai kenyérforradalom iránymutató képviselőinek köszönhetően egyre nő.

Minderről dr. Drexler Dóra, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet ügyvezetője, okleveles növényorvos, okleveles tájépítészmérnök beszélt, majd ismertette a 2015 óta folyó ősgabonákkal, illetve azok tájfajtáival végzett kutatásaikat. Az EU-ban folyó úgynevezett Diversifood projekt keretében először Nyíregyháza közelében egy konvencionális mezőgazdasági termelésre alkalmatlan, szerkezet nélküli homoktalajon kisparcellás kísérletben 3 év alatt felszaporították a génbankból származó mintákat.

A kísérlet során kiderült, hogy 15 tájfajtából 12 alkalmazkodott az extrém talajadottságokhoz, illetve aszályos időjáráshoz is.

Ahogy arról a 2019-es év ifjú nemesítője, dr. Mikó Péter gabonanemesítő, az MTA ATK Mezőgazdasági Intézet munkatársa elmondta, Martonvásárban már a 90-es évektől célja volt a nemesítőknek, hogy az ökogazdálkodást folytató gazdálkodóknak is tudjanak megfelelő vetőmagot kínálni. 2008-ban jelent meg a fajtalistában az Mv Alkor (alakor) és az Mv Hegyes (tönke), főként ökológiai, extenzív termesztésre ajánlott vetőmagként. 2011-től pedig már tudnak olyan féltörpe alakorvetőmagot is ajánlani, amely konvencionális termesztésre is alkalmas.

„Én nem gondolnám, hogy alakorral meg lehetne etetni a világot a 2 t/ha körüli átlagtermésével, de a mai búzalisztek kiegészítése alakorliszttel egészségesebb, jobb minőségű kenyeret eredményezne, aminek helye lehetne egyebek mellett a gyermekétkeztetésben.”

– hangoztatta dr. Mikó Péter

Mindezekhez Ormós Gabriella pék, a KovászLabor tanműhely és a Jenői Pékség alapítója hozzátette, hogy ezeknek a gabonafajtáknak a használata alulról építkezve elindult. Kis kézműves pékségek használnak ilyen liszteket, illetve van az otthonsütő mozgalom, amelynek jót tett a karantén idején kialakult „kovászolási láz”. A tájékoztatón Ormós Gabriella is kiállt amellett, hogy jó, ha a terméklánc szereplői ismerik egymást, és a gazda a péktől kap információt arról, mit is érdemes vetnie.

A témáról készült videók erre a linkre kattintva megtekinthetők.

 

Forrás: magyarmezogazdasag.hu