Az ősz egy bőkezű tanítómester. Társaságában fellélegezhetünk néhány pillanatra a tikkasztó nyár után. Elhalmoz minket rengeteg terméssel, hogy erőt gyűjtsünk az előttünk álló hideg hónapokra. Megmutatja, hogy az elmúlásban is van szépség. Csípős éjszakáival emlékeztet, hogy még nem lankadhatunk, hanem fel kell készülnünk az előttünk álló megpróbáltatásokra, a didergős reggelekre, a csikorgó fagyokra.
A növények közvetlenül, a saját bőrükön tapasztalják meg az évszakok áldásait, és nehézségeit. A tél és a nyár számukra a legkockázatosabb. Mind a tél, mind a nyár feszegeti a határaikat. Van, amelyik túléli, van, aki nem. Az évelők töltekeznek még egy kicsit, amíg az idő engedi. Jól tudják, hogy az előadásnak hamarosan vége. Ezért kilövik utolsó virágaikat a beporzók nagy örömére. És talán miattunk is, hogy feltölthessük emlékezetünket színeikkel, illataikkal, ízeikkel, és hogy a hosszú téli hónapok alatt velünk maradjon a remény.
Nem csak a látványuknak örülhetünk
Nézzünk végig kertünk legkitartóbb növényein, akiknek a virágai nemcsak a szemünknek lehet kedves, hanem az ízlelőbimbóinknak is.
Tatárhagyma
Nyár derekán indul meg a várva várt virágzása, ez időjárástól függően július végétől, augusztus elejétől akár októberig is eltarthat. Ebben az időszakban szinte minden napra akad néhány frissen kinyílt, kellemesen hagymás ízű virág egy-egy szendvicsre, vagy salátába. A termések érése ezáltal folyamatos, tehát egy időben van jelen bimbó, virág, és a különböző érési állapotú termések. És helyben vagyunk, ezekből a kis zöld termésekből pompás savanyúság, hamis kapri készíthető. Egyébként ezek a bájos, fehér csillagok értékes, őszi élelemforrásként szolgálnak méheknek, és sok más rovarnak.
