Fotók: Bakó Dániel,
Törőcsik Zoltán

Nézőpontot váltva most a hétköznapi földhőhasználók jövőképére voltunk kíváncsiak, ezért kerestünk fel két érintettet a dél-alföldi térségben. Mindketten többedik generációs szentesi kertészek, mindketten termálvízfűtésű kertészetet vezetnek, de amíg Bakó Dániel egy alig több mint tíz éve fúrt saját termálkúttal dolgozik, addig Törőcsik Zoltán a klasszikus modellt képviseli, és az 1971-es termálkútra épülő fóliatelepen termeszt paprikát. Helyzetüket jelenleg mindketten meglehetősen borúsan látják, aminek fontos, de nem kizárólagos oka a termálvízhasználat jövője körüli jogbizonytalanság.

Kétségtelen, nem egyszerű a jövőt tervezni, amíg ilyen képlékeny a jogsza­bályi háttere a termálvíz-hasznosításnak, vélik mindketten. Ahogy előző havi lapszámunkban is szó volt róla, jelenleg Magyarországon az a jogi nonszensz áll fenn, hogy ugyanannak a termálvíznek az ügyében kétféle hatóság jár el attól függően, hogy mire használják a vizet: a kertészetek és a gyógyfürdők termálvíz-hasznosításában a vízügyi hatóság illetékes, a városi távfűtésre vagy az ipari létesítmények fűtésére szolgáló termálvíz pedig a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságához tartozik.

Szintén gond, hogy a vízkészletjárulék szinte egyik pillanatról a másikra emelkedett meg igen jelentősen:

Így képtelenség tervezni, ez óriási bizonytalanságot szült ebben az egész ágazatban, mondja Bakó Dániel, aki a szakmai szervezetek radikálisabb kiállását is hiányolta ennél az intézkedésnél.

Egységnyi mennyiségből minél több érték

Bakó Dániel úgy véli, hogy a minél takarékosabb termálvízhasználatban lehetne a jövő. Szerinte tehát nem okvetlenül azt kellene erőltetni, hogy bármi áron sajtolják azt vissza az eredeti vízadó rétegbe, mert az csak trükközésekhez, a problémák elhallgatásához fog vezetni a dél-alföldi térségben, ahol igazából nincs még megoldva ennek a működőképes technológiája. Inkább az lehetne a cél, hogy a kivett termálvíz minél több lépcsőben hasznosuljon, minél több értéket állítsunk elő egységnyi mennyi­ségéből. Ők ebben a szellemiségben tervezték az egymásra épülő két hasznosítást.

A Bakó Kertészeti Kft. a szentes–szentlászlói fóliatelepen működik, saját, évi 130 ezer köbméter vizet adó termálkútjuk éppen az egyik legzavarosabb időszakban, 2012–2014 között készült el és kapta meg a vízjogi engedélyt (2013. december 31-én jelent meg az 558/2013. Kormányrendelet, amely az addig előírt kötelező visszasajtolás helyett megengedi az elfolyó termálvizek felszíni elhelyezését).

Jelenleg 500 tonna paprika megtermesztését és 500 tonna afrikai harcsa nevelését oldják meg az évi 130 ezer köbméter termálvízből. Emellett pedig a termálvíz-takarékosságért is mindent megtesznek, a puffertartályban lévő szenzorok által továbbított jel szerint mindig éppen annyi vizet termelnek csak ki, amennyi szükséges.

Az ilyen szemléletű beruházásra jelenleg nagyon kevés példa van Magyarországon, pedig Bakó Dániel szerint ebbe az irányba kellene menni kutatási szinten is. Természetesen nem mindenkinek harcsát kellene nevelnie, de a lényeg a komplex szemlélet: hogy lássunk végre túl az üvegházi paradicsomhajtatáson, és dolgozzuk ki, hányféle zöldséget lehetne termeszteni, és mennyiféle – akár egyszerűbb – termesztőberendezésben lehetne a termálvizek másod- és harmadlagos hasznosításával értéket előállítani, fejtette ki.