0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. november 13.

Szén-dioxid-trágyázás hatékonyan

Az intenzív zöldséghajtatásban elterjedt gyakorlat a szén-dioxid-trágyázás, mert hozzájárulhat a termésminőség javulásához és az éves hozam növekedéséhez.

A paradicsomhajtatásban elsősorban a hosszúkultúrás szezon elején és végén van jelentősége és értelme a szén-dioxid-trágyázásnak, amikor kevesebb a szellőztetés. A hozzá fűzött reményeket azonban csak akkor váltja be, ha összehangoljuk a többi technológiai elemmel, a klímaszabályozással, az öntözéssel-tápoldatozással, a növényápolással és a növényvédelemmel, hangsúlyozta Kuhár Zoltán, a Hódkertész Kft. kertészeti vezetője, amikor ez irányú tapasztalatairól kérdeztük. A szén-dioxid-ellátó rendszer tervezésébe, működtetésébe pedig Radnóti László, a Messer Hungarogáz Kft. alkalmazástechnikai vezetője avatott be.

A növények a fotoszintézis során a légköri szén-dioxidot megkötik és beépítik a szervezetükbe. A növényi egyensúly feltétele, hogy elegendő mennyiségű szén-dioxid álljon rendelkezésre. Az ellátás tervezéséhez először is meg kell határozni az üvegház várható szén-dioxid-fogyasztását, illetve a szükséges maximális óránkénti gázmennyiséget. A méretezésnél a fogyasztási adatok mellett logisztikai szem­pontokat is figyelembe kell venni, ilyen a telephely megközelíthetősége, a szállítási távolság, a rendelkezésre álló töltési kapacitás, valamint az, hogy várhatóan milyen gyakorisággal lesz szükség a tartály utántöltésére. Ezek alapján választható ki a megfelelő méretű szén-dioxid-tartály.

Ahhoz pedig, hogy a növényházba juttatott többlet szén-dioxid végül valóban a növénykondíciót és ezáltal a termés mennyiségét, minőségét, végül a kertész hasznát növelje, a többi környezeti tényezőnek (hőmérséklet, víz, táp­anyag) is optimális szinten kell lennie.
A CO2-trágyázás többletköltsége akkor térül meg, ha a többi környezeti tényező is optimális szinten van
Fotó: Hódkertész Kft.

Ha bármelyik limitálóvá válik, akkor mindegyik hasznosulása romlik, és így a szén-dioxid-trágyázás sem éri el a célját. De akkor sem térül meg a ráfordított többletkiadás, ha például nem szakszerű a növényápolás (zöldmunka, növényvédelem). A jó növényirányítás ugyanis legalább egyharmad arányban ezen múlik, tehát fenn kell tartani a motivációt, érdeklődést, minőségi igényt az ezt végző dolgozóknál, bármilyen óriási kihívás is, emelte ki Kuhár Zoltán.

Szén-dioxid-trágyázás télen, kora tavasszal és ősszel

Ahogyan oly sok technológiai megoldást, a szén-dioxid-trágyázást is a holland kertészektől tanultuk meg. Az eltelt évek során azonban a hajtatási technika, technológia fejlődésével, valamint a nyári hőmérséklet szélsőséges emelkedésével a növényirányítási szemlélet is változott. Így ma már viszonylag kevés szén-dioxid adagolásával is kiváló eredményeket érhetünk el.

A szén-dioxid-hasznosulása akkor a legjobb, ha olyankor kapják meg a növények, amikor a termesztőberendezés szinte zárt, magyarázta Kuhár Zoltán, azaz télen és kora tavasszal, illetve ősszel.

Ha például kint 3-6 °C van és bent a 17-18 °C-os hajnali célhőmérsékletet fenn tudjuk tartani az energiaernyő fokozatos nyitásával úgy, hogy a magas páratartalom vagy a besugárzás miatt legföljebb néhány százalékot kell nyitni a szellőzőn, akkor ezt ideális körülménynek nevezhetjük. Így a napkelte előtt elindított szén-dioxid-trágyázás hasznosulása igen magas. A növények éjszaka a légzésükkel szén-dioxidot termelnek, de már minimális fény megjelenésével megindul a fotoszintézis, azaz fogyasztani kezdik a CO2-ot.

Ezt a pontot érdemes elcsípni. A szakember szerint célszerű beállítani a növényházban nagyobb, akár 500-700 ppm körüli célszintet (ez csaknem a kétszerese a légköri koncentrációnak), és ezt nagyjából napnyugtáig tartani. Amint a klímatartás nélkülözhetetlen elemévé válik a szellőzők nagyobb mértékű nyitása, valamivel légköri feletti (400 ppm körüli) érték megtartása a cél.

A teljes gázellátási lánc: tartály a cseppfolyós CO2-dal; légköri elpárologtató; szükség esetén kiegészítő
fűtés; nyomáscsökkentő egység; rotaméteres gázelosztás; az üvegház belső CO2-elosztó rendszere

A szén-dioxid-trágyázás másik biztosan megtérülő időszaka az október vége, november eleje, amikor szintén viszonylag keveset kell szellőztetni. A növényeket már tetejeztük, és a szén-dioxid-szint minimális emelése is gyorsítja az utolsó fürtök bogyóinak fejlődését és beérését, azok méretére kedvező hatással van.

Pótmegvilágított kultúrában más a helyzet, hívta fel a figyelmet Kuhár Zoltán. Ha ugyanis télen a természetes fényhez képest nagyságrenddel több megvilágítást adunk, akkor az állomány szén-dioxid-igénye növekszik.

A hagyományos hosszúkultúrás paradicsom decembertől a következő november végéig 5-10 kilo­gramm CO₂-ot használhat fel egy négyzetméterre vetítve, a megvilágított kultúrában viszont ez az érték körülbelül 15 kg/m² a szeptembertől következő augusztusig tartó tenyészidőszakban. Közvetlenül összehasonlítani azonban nem érdemes a kétféle állományt.

Inkább a szezonokat lehet egymás mellé tenni, bár előfordult, hogy fürtös fajtánál egyik évben 15 kg/m² fölötti CO₂-felhasználással csak közepesen jó eredmény született, a másikban pedig mindössze 5 kg/m²-rel kiváló. De a hozam alakulását eleve nehéz egyetlen tényezőre visszavezetni, mert a fogyasztói igényeknek megfelelően a Hódkertésznél is évről évre változnak a típusok, fajták, illetve kényszerből kell például vírusrezisztens paradicsomra váltani.

Forrás: Kertészet és Szőlészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: