A besűrűsödött koronarészek ritkításának növényvédelmi jelentősége is van, mert a szellős, napjárta korona nem kedvez a fertőzéseknek, ugyanakkor jobban átjárja a lombot a permetlé, emiatt jobban érvényesül a növényvédő szerek hatása.
A moníliával fertőzött gyümölcsmúmiák nagy szerepet játszanak tavasszal az új fertőzések megindításában, ezért gyűjtsük össze és azonnal égessük el, vagy forgassuk mélyen a talajba azokat. Lehetőleg a lehullott, fertőzött leveleket is mélyen ássuk a talajba, vagy gondoskodjunk az összegyűjtésükről és elégetésükről.
Az idős fákról először kéregkaparóval, majd drótkefével el kell távolítani a fölcserepedett, elhalt kérget, illetve azzal az alatta megbújt kártevőket (pl. almamoly, aknázómolyok, sodrómolyok, kéregmoly, almafaszitkár hernyóit, bábjait, pajzstetvek, takácsatkák áttelelő alakjait).
A kaparék a károsítók szaporítóképleteit tartalmazza, a munkánk csak akkor lesz eredményes, ha az eltávolított, fertőzött növényi részeket és a lekapart, összegyűjtött kéregtörmeléket azonnal megsemmisítjük.
Nagyon fontos a metszéssel, fűrészeléssel ejtett nagyobb sebek kezelése. Az így keletkezett sebeket éles kacorkéssel faragjuk simára, ha kell tisztítsuk meg, majd fasebkezelő anyaggal vonjuk be (Biocera, Fadoktor, Fagél).
Figyeljünk arra is, hogy eszközeinkkel (metszőolló, ágfűrész, hernyózóolló, kacor) ne vigyük át a fertőzést egyik fáról a másikra. Ezért eszközeinket fertőtlenítsük (pl. 25%-os hipóoldattal) vagy Menno Florales növényvédelmi célú fertőtlenítőszerrel.
Nézzük ezeket részletesebben is, a leggyakoribb gyümölcsfajoknál!
Alma
Már a metszés során érdemes eltávolítani a lisztharmattal fertőzött vesszőket, majd a kaliforniai pajzstetű tömeges fertőzését jelző fás részeket, ahol az áttelelő alakok szürke, réteges bevonatot képeznek. Emellett fontos még az almafa-monília telelését szolgáló gyümölcsmúmiák, és ha van, a nagy lepkék (pl. galagonyapille, aranyfarú pille, gyűrűspille) hernyófészkeinek, kúp alakú szürke tojásainak leszedése is.
Kerti tipp!Károsak a mohák és a zuzmók a fák törzsén! Nem élősködők, mint pl. a taplók, de azzal, hogy gátolják a fa légzését, valamint nedvességükkel puhítják a fa szöveteit, a megtámadott fás részek korhadásnak indulhatnak, ezzel kaput nyitva a további fertőzéseknek. Ellenük védekezhetünk a lúgos kémhatású mosószappanos lével történő kéregkaparással, de a zuzmók ellen hatásosak a réz-szulfát hatóanyagú szerek is, ennek ellenére a kaparást nem helyettesíthetik. |
Az almafák veszélyes kártevője a vértetű. Szívásának hatására a fás részeken kisebb-nagyobb rákos daganatok, sebek alakulnak ki. A károsítás helyén fehér, vattaszerű bevonat keletkezik, ami a kártevő viaszváladéka. A fertőzött ágrészek eltávolítása, a vízhajtások lemetszése szintén fontos teendő. A gyökérsarjak eltávolításával pedig a gyökérlakó, áttelelő alakját gyéríthetjük eredményesen. Egyes almafajták, pl. Jonathan és a fajtakörébe tartozó almafák lisztharmatra fogékonyak, ezért ezeknél a lisztharmattal fertőzött, gyertyára emlékeztető vesszőket vágjuk vissza.
Körte, birs
Az almáéhoz hasonlóan a körtében is a fák nyugalmi állapotában kell elvégezni a mechanikai növényvédelmi munkákat. Első teendőnk a besűrűsödött koronájú fák ritkítása. Ezzel egyidejűleg az elszáradt és a kaliforniai, valamint a piros körte-pajzstetű lárváinak pajzsaival rétegesen fedett vesszőket, ágakat is el kell távolítani.
A monília áttelelő gyümölcsmúmiáinak leszedése is fontos feladat. A monília a tárolás során is okozhat gondokat. A fertőzött hulladékot még a rügyfakadás előtt égessük el. Ne vigyük a komposzttelepre, mert a károsítók ott is életképesek maradnak.
A birsfák nyugalmi állapotában a legfontosabb a birsmonília áttelelő gyümölcsmúmiáinak leszedése, valamint a fertőzött, elszáradt leveleket is tartalmazó hajtásvégek levágása és elégetése. Ezeket a hajtásokat mindig egy arasznyi egészséges résszel együtt távolítsuk el. Ugyanígy vágjuk le a kaliforniai pajzstetű telelő lárváival rétegesen fedett gallyakat, vesszőket. E kártevő miatt érdemes kéregkaparást is végeznünk, főleg az idősebb fákon. Ha a gyapjaspille taplóra emlékeztető tojáscsomóit látjuk a fás részeken, itassuk át azokat petróleummal.
Őszibarack
Az őszibarackfák erős téli metszése, a zöldmunkák év közbeni elmaradása növeli az ágelhalással szemben amúgy is fogékony őszibarack növényvédelmi problémait. Mivel az ágelhalás kórokozói (Leucostoma cincta gomba és Pseudomonas syringae baktérium) a lombhullás után, valamint az enyhébb téli időszakokban is fertőznek, a fákat lehetőleg a tél legvégén, a rügypattanás és a virágzás közötti időszakban kell metszeni, mert akkor gyógyulnak gyorsabban a metszési sebek. A két kórokozó együttes előfordulása esetén a megbetegedés mértéke nagyobb. A legfontosabb gazdanövényei a kajszi, az őszibarack, a cseresznye és a meggy.
A metszés után közvetlenül végzett bordói leves, réz-oxikloridos permetezés is eredményesen véd a károsodásoktól.
Dr. Koleva Roszica
