Kedvező környezetben akár 30 méter magasra is megnőhet, a fákat azonban legyengíti, és esztétikai értéküket rontja, hogy az utóbbi időben megnőtt a faj károsítóinak száma és mennyisége.
A hazánkban legelterjedtebb vadgesztenyefajt, a fehér virágú vadgesztenyét (Aesculus hippocastanum) súlyosan károsítja a vadgesztenyelevél-aknázómoly (Cameraria ohridella). Lárvái a levelekben élnek, fejlődnek, csökkentik a levelek asszimiláló felületét és a fák díszítőértékét, legyengítik a fákat, és súlyos, korai levélhullást okoznak. Az Észak-Amerikából származó károsítót hazánkban először 1993-ban észlelték, és négy év alatt az egész országban elterjedt. A moly barnás alapszínét világos keresztvonalak tarkítják. Szárnyának fesztávolsága 7-9 milliméter.
Lárváik berágják magukat a levelek bőrszövete alá, és ezekben a fehéres, ezüstös színűvé váló foltokban élnek, fejlődnek és táplálkoznak. A foltok kerek vagy hosszúkás alakúak, összefolyhatnak. A lárvák gyakran láthatók az áttetsző epidermisz alatt, a hernyó az aknájában bábozódik be. A molylepkék kirágják magukat a levélből, és létrehozzák az újabb nemzedéket.
Mivel az egy-egy generációhoz tartozó hernyók meglehetősen különböző idő múlva bábozódnak be, hazánkban szinte egész nyáron át tart a rajzás. Az őszi nemzedék hernyói báb alakban telelnek át a lehullott levelekben. Tavasszal áprilisban bújnak elő a lepkék.
Permetezés, injektálás
Az elmúlt mintegy harminc év óta nem csökkent a fertőzési nyomás, bár életmódjának ismerete alapján mind elméletileg, mind gyakorlatilag rendelkezésre áll a hatékony védekezés a károsító ellen. Gyakorlati megfigyelés szerint a fertőzött, lehullott levelek maradéktalan összegyűjtésével és megsemmisítésével, vagy a területről történő elszállításával olyan mértékben lecsökkenthető a molyok egyedszáma, hogy kémiai védekezés nem is szükséges.
A vadgesztenyelevél-aknázómoly rajzásának jelzésére forgalmaznak szexferomon-csapdát, a fogása alapján időzített permetezést még az első nemzedék megjelenése előtt kell elvégezni. A védekezést nehezíti, hogy a gyakran tíz méternél is magasabb fák csúcsára házi permetezőgéppel nem lehet eljuttatni a növényvédő szert.
Számos vadgesztenyefa nem közelíthető meg permetezőgéppel, vagy a házak közelsége miatt a permetezés kivitelezhetetlen. Ezek a fák injektálással kezelhetők: speciális tűvel nyomják a fatörzsbe a rovarölő szert, mely a nedvkeringéssel a fa teljes koronájában szétoszolva elpusztítja a kártevő lárváit. Védő hatása a teljes vegetációs időszakra kiterjed, gyakran még a következő évre is.
Véleményem szerint a fehér virágú vadgesztenye védelme az elmondottak alapján nem tekinthető reálisnak.
Jól érzi magát
Amennyiben szeretnénk vadgesztenyében gyönyörködni településeinken, akkor az eddigi tapasztalat alapján a piros virágú vadgesztenye (Aesculus carnea) ültetését javaslom. Jól érzi magát hazánkban, és a városi klímát is jobban tűri, mint a fehér virágú faj. Kertbe, parkokba, szoliterként, de utcai sorfának is alkalmas. Nem károsítja az aknázómoly, így nem okoz gondot a lakosoknak, növényvédősöknek, sőt, besegít a kártevő atkák elleni védekezésben. A piros virágú vadgesztenye ugyanis donorfának számít, mert a levél fonákán nemcsak ragadozóatka-tojásokat figyelhetünk meg, hanem ragadozó atkákat is, amelyek elpusztítják a károsító atkákat.
A fehér virágú vadgesztenye levélfonáka az ér mellett sűrűn szőrözött, ezekbe beleütköznek a szemmel nem rendelkező ragadozó atkák, emiatt nem találjuk őket ezen a fajon. A piros virágú vadgesztenye levélfonákának ugyanakkor az ér melletti része gyéren szőrözött, és ott jól érzik magukat ezek a hasznos rovarok. Természetesen a piros virágú vadgesztenyének is lehetnek növényvédelmi gondjai. A vadgesztenye-lisztharmatra (Erysiphe flexuosa) például ez a faj érzékenyebb, mint a fehér virágú.
A kórokozó micéliuma a levelek színén fehéres-szürkés bevonatot képez. A levelek torzulnak és sárgulni, majd barnulni kezdenek, ami korai lombhullást okozhat. Az eddigi tapasztalat szerint nincs különösebb jelentősége. A védekezés alapja a lehullott levelek eltávolítása, ahol a kórokozó áttelelne.
A vadgesztenyelevél-aknázómoly gazdasági kárt csak a fehér virágú vadgesztenyén okoz. Megfigyelésem és tapasztalatom alapján ezért a piros virágú vadgesztenyét ajánlom ültetésre. A vörös (Aesculus pavia), valamint a sárga vadgesztenyét (Aesculus flava) is csak kismértékben károsítja, vagy teljesen elkerüli őket, így fasorok tervezésénél, fapótlásnál részesítsük ezeket előnyben, ha nehéz megoldani a növényvédelmet.
Dr. Mikulás József