Kasza Gyula, a Nébih Kockázatmegelőzési és Oktatási Osztályának vezetője azt is elmondta, hogy a fejenkénti 65 kilogramm élelmiszer-hulladéknak körülbelül a fele lenne elkerülhető, ezt a pazarlást kellene megszüntetni, vagy legalábbis megfelezni. Az élelmiszer-hulladékok másik feléhez sorolható például a kávézacc, tojáshéj és csirkecsont, amelyek a mai tudásunk szerint nem használhatók emberi fogyasztásra.
Sokat kell azonban még dolgozni azon, hogy az ENSZ fenntarthatósági céljait megközelítsük, azaz 2030-ra 50 százalékkal csökkentsük a pazarlást.
Az elkerülhető és nem elkerülhető csoporton kívül megkülönböztették a szilárd és folyékony, halmazállapotú hulladékok, azaz a kommunális szemétbe, illetve a lefolyókba kerülőket, valamint azt is, hogy mennyiből készül komposzt, vagy mennyit fogyasztanak el a házi, illetve társállatok.
Kiderült, hogy a legtöbbet, készételekből pazarolunk, második helyen vannak a zöldségek-gyümölcsök, a harmadik helyen pedig a pékáruk.
A felmérésbe bekapcsolódott háztartásokat előzetesen megkérdezték, hogy mennyire becsülik az éves hulladéktermelésüket.
Nekik is megdöbbentő volt az eredmény: 81 százalékuk alulbecsülte a saját pazarlását, átlagosan 43 százalékkal gondolták azt kevesebbnek.
Az adatok feldolgozásából kiderült, hogy a pazarlás nagyban függ a jövedelemtől, azzal arányosan nőtt. A lakhellyel szintén összefüggésben van, a budapestieknél keletkezett a legtöbb élelmiszerhulladék, a falvakban élőknél a legkevesebb. Az életkorhatás nem lineáris volt. Viszont azt tapasztalták, hogy akik már megéltek szűkösebb időszakokat, például már a II. világháború után is éltek, ők alig pazarolnak, és a fiatalok egy bővülő csoportja is nagyon tudatos. A nemek között is van különbség, például az egyfős férfi háztartások többet pazarolnak, mint az egyfős női háztartások. Az egyedül élő középkorú férfiak dobnak ki a legtöbb élelmiszert.
A viszonylag nagy pazarlásban szerepet játszik, hogy bár érezhetően drágulnak az élelmiszerek, a bér- és árszínvonal szerint jobban élünk, mint 1975-ben. Például a mai átlagfizetésből kb. ötször annyi csirkét, kétszer több sertéshúst tudunk vásárolni, mint 1975-ben.
A következő kötelező mérés november 2-án indul és december 12-ig tart. Ehhez bárki csatlakozhat a Nébih honlapján, egy hétig kell rögzíteni a kidobott élelmiszereket. A hivatal minden segédeszközt – mérleget, mérőpoharat ad -, és még ajándékot is kapnak az önként bekapcsolódók.
A kétkedők kedvéért Kasza Gyula néhány tényszámmal is érzékeltette, hogy mit is jelent az elkerülhető hulladék, azaz az évi 32 kilogramm elpazarolt élelmiszer mennyisége. A hazánkban elpazarolt élelmiszerből még 570 ezer ember tudnánk egy évig jóllakatni, napi háromszori, bőséges étkezést feltételezve. Az egy főre vetített veszteség 32 ezer forint, amiből már akár nyaralhatna is egy 4 fős háztartás. Eljátszottak azzal a gondolattal is, hogy ha a magyar élelmiszerpazarlás egy város lenne, akkor az üvegházhatású gázok kibocsátása szerint a második legnagyobb városnak felelne meg, mert az 385 ezer ember éves ÜHG kibocsátásával egyenértékű.
A Magyar Élelmiszerbank elnöke, Cseh Balázs az Élelmiszer Érték Fórumra hívta fel a figyelmet.
Köztük szerepelnek a termelési lánc tagjai, államigazgatási szervek, kutatás-fejlesztési és oktatási intézmények, és civil szervezetek is. A legfontosabb feladata a figyelemfelhívás a téma fontosságára. Hiszen csak kevesen vannak tisztában az élelmiszerpazarlás fenntarthatósági vonzataival. Azzal ugyanis, hogy az élelmiszer a kukában végzi, a létrehozásához, megtermeléséhez szükséges energiát is elpazaroljuk. Emellett a fórum lehetőséget teremt az érintett felek közti információáramlás erősítésére, hazai és nemzetközi jó gyakorlatok, már létező projektek felkutatására, bemutatására.
Aktuális témáról is szólt az elnök: változott az élelmiszer-feleslegek adományozásához kapcsolódó EU-s szabályozás. A tagországoknak kötelező felméréseket készíteni az élelmiszer-pazarlással, -veszteségekkel kapcsolatban, és nagyobb hangsúlyt kap az élelmiszermentés a vendéglátásban.
Az uniós jogi szabályozás változtatása a termőföldtől az asztalig stratégiához kapcsolódik, hogy ösztönözze a fenntartható élelmiszer-termelést és megakadályozza a pazarlást.
A 2021/382 uniós rendelet kimondja, hogy élelmiszer-adományozás céljából a minőség-megőrzési idővel rendelkező élelmiszereket annak lejárta után is eloszthatók hogy ha még alkalmasak fogyasztásra.
A fogyaszthatósági idővel rendelkezők azonban továbbra is csak a lejárat előtt adományozhatók. A vállalkozóknak természetesen adományozás előtt meg kell győződniük arról, hogy az élelmiszer nem ártalmas az egészségre, alkalmas fogyasztásra, csomagolása sértetlen, származása nyomon követhető.
Az uniós rendelet már hatályba lépett, és kötelező érvényű ránk. Az ide vonatkozó, az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény módosítása még hátra van, tudtuk meg Luigitschné Jánosi Eszter, AM főosztályvezetőtől.
Az élelmiszer-adományozás lehetőségeit bővítették a vendéglátásban,
szerint adományozható az ételkészítéshez vásárolt, még fogyasztható, de nem felhasznált alapanyag. A vendéglátósok feldolgozása nélküli élelmiszerek (bontatlan palackos vagy dobozos üdítők, csomagolt édességek, kekszek, pékáruk stb), ha megfelelő körülmények közt tárolták őket. Elkészült, de nem felszolgált, konyhában maradt ételek, amelyek érzékszervi tulajdonságai kifogástalanok, és amelyeket a szigorú csomagolási, szállítási előírások szerint juttatnak el az adományozottaknak, hangsúlyozta Tóth Dávid, Nébih osztályvezető.
