A Központi Statisztikai Hivatal nyilvántartása szerint tavaly 864 ezer szarvasmarhát tartottunk, bő negyedével többet, mint 2010-ben. Az állomány bővülése elsősorban a húshasznú szarvasmarhatartás növekedésének köszönhető. Az Agrárgazdasági Kutató Intézet adatai pedig azt mutatják, hogy az előző évben levágott 106 ezer szarvasmarhának a 64 százaléka tehén és 23 százaléka bika volt, tehát idehaza jellemzően a tejtermelésüket befejező teheneket viszik a vágóhídra, és nem a kimondottan e célra nevelt húsmarhákat.
Az első 11 hónapban 40 ezer tonna élő szarvasmarhát szállítottunk külföldre, főként Törökországba, de vittünk Ausztriába és Oroszországba is. A behozatal pedig valamivel meghaladta a 17 ezer tonnát, az állatok Hollandiából, Németországból és Ausztriából érkeztek. Marhahúsból a kiszállítás és a behozatal egyaránt 12 500 tonna körül alakult tavaly január és november között.
A hazai szarvasmarha-állomány növekedésével nem járt együtt a marhahús-fogyasztás emelkedése. Évenként átlagosan 2-2,5 kilogramm marha- és borjúhúst eszünk fejenként, ami csupán a harmada az uniós átlagnak, és az egészséges életmódhoz ajánlott mennyiségnek. És messze elmarad például az évi 24 kilogrammos francia fejenkénti adagtól.
A hazai marhahús-fogyasztás növelése csak kiváló minőségű áruval képzelhető el, ezért az agrárkamara fontosnak tartja, hogy minél magasabb feldolgozottsági szintű húst kínáljanak a belföldi üzletekben és a vendéglátóhelyeken egyaránt.
Süle Katalin, a NAK elnökségi szóvivője – aki maga is charolais húsmarha-törzstenyésztő – szerint a marhahús-fogyasztási szintje az ország fejlettségének a fokmérője is lehet. Célszerű lenne már fiatalokban tudatosítani, hogy a marhahús kiváló fehérjeforrás, nagy mennyiségben tartalmaz B12-vitamint és vasat.
A húsmarha-tenyésztés és -tartás egyaránt kifizetődő Magyarországon, biztos megélhetést ad, a fogyasztói bizalmat pedig növelheti a marhahús iránt, hogy a szigorú kötelező nyilvántartásnak és ellenőzésnek köszönhetően annak eredete egészen a borjú születéséig nyomonkövethető.
