Ahhoz, hogy mutatós, legalább 5 centiméter átmérőjű fejeket vehessünk a piacon, a termesztők már ősszel elduggatják a szaporítóanyagot. A nagy hozamnak, egészséges állománynak, szép nagy fejeknek feltétele a vírusmentes szaporítóanyag, valamint az öntözés, tápanyag-utánpótlás.
A fejek szép fehérre tisztítása pedig nem is gépesíthető. Mindez jócskán megemeli a termesztési költséget, ez magyarázza a gyakran sokallt fogyasztói árat.
Nem betegség, termesztési hiba jele, ha a gerezd lilás, ez fajtabélyeg.
Az ilyen fokhagyma általában európai nemesítő műhelyekből származik, ízük, beltartalmuk ugyanolyan jó, a színük alapján pedig jól megkülönböztethetők a Kínából érkezett árutól.
A fokhagymában lévő kéntartalmú vegyületek antibakteriális hatásúak. Emellett a fokhagyma vitaminokban (A, B1, B2, B3, C, provitamin A és D), valamint nyomelemekben is gazdag, javítja az emésztést, az érelmeszesedés megelőzésében is szerepet játszhat.
A fokhagyma termesztése hazánkban még ma is főként hagyományos makói körzetben, illetve Békés megyében összpontosul.