– Családi gazdaságunkban a disznó röfög, a birka béget, a szárnyasok kotkodálnak, hápognak és kapirgálnak. A legnagyobb figyelemmel gondoskodunk róluk, hogy minőségi ételt tudjunk az asztalon.
Ez több mint munka, ez életérzés – mondja Deák Dominik.
S hogy mikor, miként is indult a gazdaság, illetve hogyan fogalmazódott meg az ötlete?
– Ennek bizony a régmúltba vezet vissza a története. Nagyon pici, talán 2–3 éves lehettem, amikor „megragadt” bennem valami az állatokkal kapcsolatban. Úgy volt, hogy nagypapám Zalaszentlászlón gazdálkodott, én pedig már kisgyermekként megszerettem az állatokat, mégpedig nagyon. Hozzá kell tennem, hogy édesapám – aki mentősként dolgozik – szintén nagyon kedvelte őket.
Így van ez a mai napig. Akkor, persze, még nem tudtam előre tervezni, de szinte éreztem, hogy gazdálkodással kapcsolatos lesz majd a munkám. Így is alakult az életem. Nem pont mezőgazdasági vagy állattenyésztési mérnökként végeztem, de a keszthelyi Georgikon Kar gazdaság és vidékfejlesztés szakán szereztem diplomát.
Nem tagadom, kipróbáltam másfajta munkákat is, de hamar kiderült, hogy a gazdálkodás az igazi a számomra. Meg is találtam benne a számításomat. Számomra ez nem munka, hanem – bármilyen furcsán hangzik – egyfajta kikapcsolódás. Az a véleményem, hogy aki ezt csak munkának tekinti, az nem tud szívvel-lélekkel gazdálkodni, sem növényt termeszteni, sem állatot tartani. És aki nem tud szívvel-lélekkel gazdálkodni, az nem tud minőséget előállítani.
Deák Dominikék eleinte Zalaszentlászlón tartottak állatokat, majd Zalaudvarnok következett.
– Kezdetben csak saját célra termesztettünk növényt és tartottunk állatokat. Azt monduk, nem használunk vegyszert, hozamfokozót, sem semmilyen káros anyagot, mert tudni akarjuk, hogy mit és mennyire egészségeset eszünk.
Aztán ahogy nőtt a háztáji előállítás iránti érdeklődés, minket is magával ragadott az áramlat. Amikor a szélesebb család, a baráti kör és az ismerősök megtudták, hogy mivel foglalkozunk, nagyon megörültek. Nem csoda, hogy a termények és az állatok azonnal elfogytak.
Hogy hogyan kezdtük a munkát? Nos, 2019-ben vásároltunk négy sertést. Akkor még nem gondoltuk volna, hogy valaha több is lesz belőlük. De aztán csak egy anyakocát tudtunk megtartani közülük, a többit elvitték a következő évben. Született tőle hét kismalac. Azok közülük sem maradt nekünk, mindet lefoglalták. Áprilisban lett nyolc újabb malac. Jelenleg még három elérhető. E téren bővülni szeretnénk, már három anyakoca tartásával tervezünk. Fontos, hogy nemcsak hízósertést akarunk nevelni, hanem kismalacokat is, amiket szintén értékesíteni tervezünk.
Utóbbiak állománya még kialakulóban van. A legnépszerűbb termékünk a házi tojás, viszik, mint a cukrot, soha nem tudunk eleget termelni. Próbálgatjuk a fácánnevelést. Ennek is az elején tartunk még, de biztosan menni fog. Az eddigi tapasztalatok alapján van rá igény.
A másik fő terület a zöldségtermesztés. Ez idényjellegű tevékenység, már ami az értékesítést illeti. Újhagyma, saláta, paprika, paradicsom, burgonya, édesburgonya.
Van még valami: rackajuhokat is tartunk. De azokat csak hobbiként, mert az ősi magyar fajták édesapám kedvencei, így a rackák is.
Deák Dominik azt mondja, hogy az a gazda, aki nekiáll vállalkozni, ha teljes figyelmét a gazdaságára fordítja, manapság meg tud élni belőle.
Ezekre – a bizalmukba fogadott – termékekre hajlandóak több pénzt is áldozni, vagyis a keresleti oldal adott. De lényeges, hogy a minőség meglegyen – és hogy ne változzon. Annak érdekében, hogy ez így történjen, rengeteget kell dolgozni.
– Mondhatom – és ez egyáltalán nem túlzás –, hogy napi huszonnégy órát is dolgozunk. Persze nem mindig, de amikor a malacok születnek, akkor bizony talpon kell maradni. Olyankor nem szabad felvenni, ha borul a napirend.
Lényeges a folyamatosság, ami általában napi 16–18 óra munkát jelent. Lássuk be, ahhoz, hogy minden rendben legyen, mindig kell csinálni valamit a kertben, az állatok gondozása sem tudható le a lehető legrövidebb idő alatt. Az etetés mellett 2–3 naponta almolunk.
Azt kell mondanom, hogy a családi gazdaságban nincs idő unatkozni. Ez a hivatás lemondással is jár, például a nyaralás felejtős. Ennek ellenére ez nagyon szép tevékenység.
A Deák Családi Gazdaság sok mindent tervez, mint mondják, folyamatosan a jövőt építik.
– Amellett, hogy ellátjuk termékeinkkel az ismerettségi körünket, folytatva a sertéstartást és -nevelést, szeretnénk belépni olyan közösségekbe, amelyek kistermelő tagjai közvetlenül értékesítik a termékeket.
Ehhez természetesen növelnünk kell a kapacitásunkat, mert az igények már most is meglehetősen nagyok. Még keressük rá a megoldást.
A kapacitás növelése mellett új sertés- és szárnyasólakat és más melléképületeket akarunk építeni. Ezek szintén elengedhetetlenné váltak az előrelépéshez. Van egy most még csak dédelgetett álmunk is, de nagyon bízunk benne, hogy meg tudjuk valósítani: szeretnénk egy kis termelői piacot nyitni a területünkön. Már a helyét is kinéztük.
A saját házi árusító helyünkön elképzelésünk szerint környékbeli és még a szomszédos megyékből való termelők is helyet kapnának. Nagyon bízunk benne, hogy sikerül megnyitni.
Hogy jó döntés volt-e családi gazdaságot indítani? A válaszom egyértelmű igen. Én mindig állatokkal és növényekkel szerettem volna foglalkozni, és szerencsésnek tartom magam, hogy így alakult. Örülök, hogy így történt, mert ez az életem…