A terménybetakarítás ideje jelentősen befolyásolja a termény későbbi tárolhatóságát. A gyümölcsöt nem szabad esős időben, harmatosan szedni, mert a vizes termés könnyen megromlik, hiszen a nedvesség a gombák és baktériumok szaporodásának kedvez. Forró napsütésben sem ajánlott szüretelni, mert a felforrósodott gyümölcs szintén romlékonyabb.
A szedéshez minél laposabb edényeket használjunk, ebben nem nyomják egymást annyira a gyümölcsök! Ha mód van rá, már szedés közben válogassuk át a termést! A leszedett almát, körtét, szilvát haladéktalanul tegyük árnyékba, vagy hűvös helyiségbe!
Utóérő, vagy sem?
A gyümölcsök érése bonyolult folyamat, aminek során a cukrok és savak mennyisége, aránya állandóan változik. A fogyasztó számára az érés legkedvezőbb állapota az, amikor a cukor és a sav aránya a gyümölcsben leginkább kellemes ízt adja. A gyümölcsök két csoportját különböztetjük meg: az egyikbe azok tartoznak, amelyek leszedve nem érnek tovább, mint a cseresznye, a meggy (bár ezek szezonján már jóval túl vagyunk), valamint a szilva és a csemegeszőlő. Ha ezeket éretlenül szedjük, kénytelenek leszünk éretlenül is fogyasztani. 
Bár a szakkönyvek meghatározzák az egyes gyümölcsfajták érési, illetve szüretelési időpontját, ebben évenként akár többhetes eltérés is lehet. Naptár alapján nem lehet szüretelni, hiszen az adott év időjárása ebbe mindig beleszól.
A fákon sem egyszerre érnek a gyümölcsök. A délre néző ágakon minden fafaj előbb érleli be termését, mint az északin, ezért a legjobb, ha szakaszosan szüretelünk, mert akkor a fán maradó, még érőfélben levő gyümölcsök több tápanyagot kapnak, ezáltal jobban kifejlődnek.
Az ősz klasszikus gyümölcsei
Az alma téli fajtáit a biológiai beérésüknek megfelelően szüreteljük. A téli almák, illetve téli körték akkor válnak szedésre éretté, amikor nagyságuk megfelel a fajta szokásos méretének, és gyümölcskocsányuk könnyen elválik.
Ügyeljünk rá, hogy az almát, körtét mindig kocsányával együtt szedjük! A körte szedésénél különösen ügyeljünk arra, hogy a gyümölcs ne sérüljön, ne nyomódjon meg, ugyanis a sérülés helyén megbarnul, s hamar romlik!
Az almát és a körtét ne szedjük le túl korán, mert az éretlen gyümölcsök a tárolás folyamán gyorsan fonnyadnak, ráncosodnak. Túlságosan későn se szüreteljünk, mert a túlérett gyümölcs nyomásra érzékeny, és így csak rövid ideig tárolható.
A dió és a mandula szedése előtt hasznos, ha a fák alatt elegyengetjük, gyomtalanítjuk a talajt, mert a termésnek a többsége rendszerint magától lepotyog. Az érés kezdetét a zöld burok felrepedése jelzi. A később érő gyümölcsöt azonban rázogatással kell az ágakról leválasztani. Figyeljünk rá, hogy mindig teljes érésben szüreteljünk, mert korán leszedve a magbél nem éri el a fajtára jellemző teltséget!
Betakarítás utáni tennivalók
A házi gyümölcsösben a szüret után a gyümölcsfákat fel kell készíteni a télre! A frissen kiültetett és az egy-két éves csemetéket védenünk kell! A fák legérzékenyebb része a gyökérnyak, ezért nagyon fontos a törzs felkupacolása, majd a tavaszi kibontása. Oltványok esetében, ha a fagyvédelmi földtakarást tavasszal a fa mellett hagyjuk, akkor a nemes rész gyökeret ereszthet, és „lelép” az alanyról.
A növényvédelmi periódus a lombhullással kezdődik. A lombhullás kezdete – október vége, november eleje – jelzi az első permetezés időpontját. Ha a lomb lehullott, a permetezés már alig használ, ha viszont túl korán végezzük el, nem elég hátasos. Ilyenkor általában az áttelelő gombák ellen tudunk védettséget biztosítani. A tél folyamán, főleg tavasz közeledtével, többször is végezzünk – lehetőség szerint kénes vagy rezes – lemosó permetezést!
Hogyan tároljuk a zöldségeket?
Csak egészséges, érett zöldséget tároljunk! Mindenből a közepes nagyságú a legjobb. A túl nagynak magas a víztartalma, emiatt lazább a szöveti szerkezete, tehát hajlamosabb a romlásra. A nagyon kis példányoknak viszont a méretükhöz képest nagy a felületük, ezért aránytalanul több vizet veszítenek, így hamarabb fonnyadnak, mint közepes méretű, átlagos társaik. Persze ezek csak iránymutatások, hiszen többnyire azt tároljuk és akkorát, amink van…
Fontos, hogy fertőzésmentes és tiszta legyen a tárolóhelyiség. A pincében ládába rakva, homokban (lehetőleg folyami homokban) rétegezve is tárolhatjuk a zöldséget. A homok mindig olyan legyen, amiben korábban még nem tároltunk, ezzel is megelőzve a fertőzések terjedését.
A káposztaféléket prizmában is tárolhatjuk, ami kb. egy 20-30 cm mélyen a földbe süllyesztett, de onnan nagyobb részben kiálló tároló.
A burgonya és a gyökérzöldségek tárolására vermet is készíthetünk. Ehhez olyan területet kell kiválasztanunk, amely nem mélyen fekvő, így nem jön fel a talajvíz, és észak-déli fekvésű, így ugyanis kisebb lesz a tavaszi fölmelegedés.
A verem 80–100 cm széles, és 50–60 cm mély legyen! Hosszát a tárolni kívánt termény mennyisége határozza meg. Jó, ha a veremben talajhőmérőt helyezünk el, így a takarás eltávolítása nélkül is megállapíthatjuk a belső hőmérsékletet, és eszerint tudjuk növelni vagy csökkenteni a takaróréteget.
Pihenjen a termény, ne csináljon semmit…
A burgonya számára a 4–5 °C-os hőmérséklet a kedvező. Óvni kell a lehűléstől, mert életfolyamatai már 3–4 °C fok alatt annyira lelassulnak, hogy a keményítőből keletkezett cukrot már nem tudja tovább bontani, ezért íze édeskéssé válik. Ellenkező esetben, ha a burgonyát meleg helyen tároljuk, akkor a kelleténél hamarább kezd hajtani (nem csírázni, mert botanikailag a mag csírázik, a gumó hajt).
A vörös- és fokhagymát szellős kamrában, vagy padláson koszorúba fonva, felaggatva tárolták régebben. Napjainkban ritka szövésű, szellős zsákokban vagy rekeszekben helyezik le, de van, aki kilyukadt nejlonharisnyába kötözi és fellógatja, hogy mindenütt levegő érje. A vöröshagymának ugyanis sokkal szárazabb tárolási körülmények kellenek, mint más zöldségféléknek. Kedvező számára a -3-0 °C közötti hőmérséklet.
A karfiol és a kelbimbó viszont már nehezen viseli az ilyen jellegű tárolást, ezért érdemes inkább lefagyasztani.
Összességében elmondható, hogy gyümölcsből az alma, a körte és a szőlő, zöldségekből a burgonya, a sárgarépa, a vörös- és fokhagyma, a káposzta és sütőtök tárolható a legeredményesebben és a leghosszabb ideig.
