0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 17.

Késleltetett baromfiszezon

Merjünk nagyok és bátrak lenni! Az ugocsai Tiszahát gazdái közül valószínűleg senki sem fogalmazta meg így ezt a jelmondatot bő húsz esztendővel ezelőtt – tehát az ezredforduló táján –, mégis sokan ennek megfelelően cselekedtek. Ugyanis amikor a kolhozrendszert véglegesen felszámolták, hatalmas rés keletkezett a lakosság előnevelt baromfival való ellátásában.

A hiányt az ezernyi gonddal küszködő állami baromfiüzemek messze nem tudták pótolni, talán nem is akarták. Erre csak az új helyzetre gyorsan reagáló egyéni termelők voltak képesek, akik egyúttal jelentős kockázatot is vállaltak ezzel.

A helybeliek hatalmas előnye volt, hogy hosszú éveken át Tiszapéterfalva határában működött Kárpátalja egyik legjelentősebb baromfiüzeme. A berendezései a korszakváltás idejére teljesen leamortizálódtak, de még mindig a környékbeliek rendelkezésére állt korábban megszerzett tudásuk, a szakképzettségük, no és az egész országra kiterjedő kapcsolati tőke. Mindre szükség volt a tenyésztés újraindításához, a tojás, a táp, a gyógyszerek stb. beszerzéséhez, nem beszélve a kész előnevelt csibék eladásáról.

Aki mostanság fogna naposcsibe vagy naposkacsa keltetésébe, illetve bármilyen előnevelt baromfi tenyésztésébe, annak hatalmas kihívásokkal kell szembenéznie.

Hiszen a háború egyik legfőbb jellemzője az általános bizonytalanság. Ennek ellenére a Péterfalva, Nagypalád és Nevetlenfalu környékén élő gazdák javában készülődnek az új szezonra.

– Igaz, más években már január elején keltetőbe kerültek a tojások, hogy február végén már széltében-hosszában kínálni tudjuk az előnevelt csirkék első nemzedékét – magyarázza Kocsis András péterfalvi termelő. Most is bő kétezres tojóállománnyal rendelkezik, és a korábbi években 75–80 ezer baromfit keltetett egy szezonban. – A december folyamán rendszeressé vált hosszú áramkimaradások miatt nem mertünk kockáztatni, így az idény kezdete bő hónapot tolódott.

Hiába szereztünk be még múlt év végén megfelelő áramfejlesztőket, a villamosenergia-ellátás esetlegessége miatt továbbra is hatalmas rizikóval kellett számolni. Szerencsére, az áramellátás terén mostanra stabilizálódott a helyzet, és a hágón túli partnereinkkel is egyeztetni tudtuk, hogy a következő hónapokban előreláthatóan mennyi baromfira lesz szükségük.

Ennek megfelelően terveztük be a fordulókat. Más években hét-nyolc nemzedékkel számolunk, de idén két-hárommal kevesebbel.

Akárhonnan is nézzük, bár valamennyien szívesen kimaradtunk volna belőle, mostanra mégiscsak egy év háborús tapasztalatai állnak mindannyiunk mögött.

– Való igaz, és az elmúlt évre visszatekintve még akár némi bizakodással is nézhetünk a jövőbe. Bár itt, Kárpátalján jóval kevesebb előnevelt csirkét vásároltak a gazdasszonyok, mint korábban – hisz a fegyveres konfliktus kitörése óta errefelé sok porta üresen áll –, de a Kárpátokon túli régióban sikerült realizálni a felesleget. A gabonakiviteli nehézségek miatt a takarmányok ára csupán minimálisan emelkedett, és ugyanez vonatkozik a szárnyasok felneveléséhez szükséges gyógyszerekre is. Azt is megtapasztaltuk, hogy a baromfihús fogyasztása mind a megyében, mind a velünk szomszédos területeken jelentősen nőtt, hisz belső menekültek százezrei érkeztek ide. Mindezek ellenére továbbra is sok a bizonytalan tényező.

Fény az alagút végén

Ahol nincs villanyáram, ott megszűnik a civilizáció. Talán nem mindenki ért egyet ezzel a megállapítással, pedig tény, hogy a hajtatásban szinte lehetetlen elektromos energia nélkül boldogulni. Éppen ezért, a hosszú áramkimaradások miatt a kárpátaljai fóliás zöldségtermesztők túlnyomó része úgy döntött, néhány héttel később indítja a szezont. Pontosabban, azoknak a növényeknek a termesztését, amiket palántáról nevelnek.

– Mostanra felemás helyzet alakult ki – magyarázza Barkaszi Ferenc agrármérnök, beregsomi termelő. – A hidegtűrő zöldségfélék – a hónapos retek, a zöldhagyma, a korai káposzta, a karalábé, valamint az újburgonya, a sóska, a spenót – remélhetőleg a megszokott időben piacra kerül, viszont a palántáról nevelt növények termése várhatóan csak bő egy hónappal később. Ugyanis mind a palántanevelő, mind a fűtött fóliasátor normális működéséhez villanyáramra van szükség. Nemcsak a fűtéshez és az öntözéshez, hanem például az ilyenkor elengedhetetlen pótvilágításhoz is.

– Örvendetes módon, február közepe óta nem tapasztalunk áramkimaradást a megyében.

– Stílusosan fogalmazva, számunkra ez jelenti a fényt az alagút végén. Tisztában vagyunk vele, mennyire nem mindegy, hogy mikor kerül ki a fóliaházból az első tétel uborka, paradicsom vagy paprika. Ha csupán egy-másfél héttel előzi meg a szabadföldön termesztett hasonló növényeket, akkor igazából felesleges volt a fáradozásunk, akkor már csak jóval alacsonyabb áron tudjuk kínálni a terményeinket, amivel oda a primőrökért remélt haszon jelentős része.

– Magam is úgy látom, hogy az új szezont illetően mégsem lehetnek teljesen nyugodtak a helyi baromfitenyésztők – fogalmaz Szakadáti Rozália állatorvos, a térség falugazdásza.

– A múlt év tavaszán, aki csak tehette, előnevelt baromfit vásárolt, mert senki sem tudta, hogy milyen fennakadások lesznek az élelmiszerellátásban. Jelenleg úgy tűnik, hogy éhezni már nem fogunk.

A legnagyobb problémát mégsem ebben látom. Tudni kell, hogy az ugocsai Tiszahát nyolc-kilenc településén korábban százak és százak vettek részt az előnevelt baromfi tenyésztésében. A családoknak ehhez nem kellett mást tennie, mint hogy az udvaron álló garázst vagy más e célra alkalmas melléképületet kitakarítsák, beszereljenek oda egy gázkonvektort és a megfelelő világítást, felállítsák az etetőket és az itatókat, a padlót felszórták gyaluforgáccsal vagy szalmával, és hogy egy keltetőgéppel rendelkező ismerős vállalkozótól beszerezzenek 2,5–4 ezer naposcsibét, és már indulhatott is az első forduló. Ugyanezt a műveletet a tavasz és a kora nyár folyamán hétszer-nyolcszor megismételte a gazda. Természetesen, szigorúan betartva az állategészségügyi előírásokat. Jellemző módon, a helybeliek között a kezdet kezdetén kialakult egy sajátos munkamegosztás. A kisebb termelők – vállalva a házalás minden terhét és nyűgét – a közeli és távolabbi falvakban terítették az előnevelt csibéket.

A nagyobb és tőkeerősebb vállalkozások pedig, amelyek egyszerre 15-20 ezer szárnyast is neveltek, a helybe jövő viszonteladók segítségével az egész nyugat-ukrajnai térséget ellátták. De most félő, hogy homok került a fogaskerekek közé.

Mégpedig?

– A katonaköteles férfiak, akik vállalták az itthon maradással járó megannyi kockázatot, tavasszal aligha ülnek autóba azzal a céllal, hogy a rakteret előnevelt baromfival megpakolva egész nap a környező és a távolabbi falvakat járják. Persze, biztosan akadnak fiatal nők és nyugdíjas korú férfiak, akik ezt a feladatot részben felvállalják, és a gazdasszonyok közül is sokan helybe jönnek majd fiatal szárnyasokért. De mindenképpen kisebb forgalomra kell számítani. És ne feledjük azt sem, hogy a generátorok beszerzése, üzembe helyezése és működtetése, valamint a megnövekedett üzemanyagköltségek miatt az előnevelt baromfit a korábbinál várhatóan mintegy 15–20 százalékkal magasabb áron szánják értékesítésre.

Amiről eddig még nem beszéltünk, pedig a helybeli termelők számára továbbra is komoly versenyelőnyt jelent: miért oly kelendő a háztáji baromfitartók körében a Kárpátalján előállított napos- és előnevelt csibe? Legfőképpen azért, mert kettős hasznosítású hibridek.

Amellett, hogy kiváló tojóképességgel rendelkeznek, egyes példányok súlya a 3 kilogrammot is meghaladja, tehát egy nagyobb család vasárnapi ebédjéhez is bőven elegendő húst biztosítanak.

Ukrajnában a nagy baromfiüzemek ezekkel a fajtákkal egyszerűen nem foglalkoznak, hanem vagy tojóhibridekre, vagy brojlerekre szakosodtak.

Milyen szezonban reménykednek azok a helyi gazdák, akik kacsák előnevelésére szakosodtak?

– Mi is elfogadható évet zártunk tavaly, a sok-sok nehézség ellenére – tájékoztat Bedő Gábor, aki Péterfalvához közeli családi farmján immár 15 éve foglalkozik víziszárnyasok, elsősorban kacsák tenyésztésével. – Nálunk a Star, illetve a Favorit kacsafajták váltak be. Betegségekkel szemben ellenállóak, amellett kiváló a növekedési erélyük. Igyekszünk a helyi igényeket maximálisan kielégíteni, ám a növendékállatok többsége a Nyugat-Ukrajna különböző részein gazdálkodó partnereinkhez kerül, akikkel évek óta szorosan együttműködünk. Remélhetőleg ez az idén sem lesz másként. Mostanra valamennyi üzlettársunkkal megegyeztünk a szállítási ütemtervben. Ugye, nem meglepő, ha elárulom, hogy nálunk is egy hónappal később kezdődik a szezon.

Mostanra, a biztonság kedvéért, már két nagy teljesítményű áramfejlesztőt is beszereztünk. Ám hamar be kellett látnunk, hogy ezeket a készülékeket nem arra találták ki, hogy 10–12 órán át folyamatosan működjenek. Márpedig a múlt év utolsó hónapjában és idén januárban ilyen hosszú áramkimaradásokkal kellett szembesülni.

Amúgy az idénykezdet átállítása nem jelentett problémát: egyszerűen négy héttel később kezdtük etetni a törzsállománnyal a speciális tojótápot. A helyzetünk talán annyival könnyebb azokénál, akik előnevelt csirkével foglalkoznak a környéken, hogy hozzánk mind a háztáji kacsatenyésztők, mind a nagy telephelyek üzemeltetői helybe jönnek a megbeszélt időre a fiatal szárnyasokért.

Miután körbejárjuk a telephelyet, így búcsúzik vendéglátóm:

– Mint látja, már mindent előkészítettünk az új állomány fogadására. Semmit sem bízunk a véletlenre, mert csak így reménykedhetünk benne, hogy a kacsatenyésztéssel járó jelentős beruházás a szezon végére megtérül – némi haszonnal megfejelve.

Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni ma­­gyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat.

 

Forrás: Magyar Mezőgazdaság