„Ha valaha fontos volt az egymás iránti felelősség átélése és a cselekvő szeretet gyakorlása, akkor a mostani nehéz időkben igencsak szükség van ezeknek az örök emberi értékeknek a felmutatására” – hangzott el a Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem kárpátaljai búzaösszeöntő ünnepségén, amit a hagyománynak megfelelően a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Gyermekotthonban tartottak.
„Gazdaszolidaritásból ismét jelesre vizsgáztak vidékünk földművesei” – fogalmazott beszédében Őrhidi László, a kárpátaljai adománygyűjtést koordináló Pro Agricultura Carpatika Jótékonysági Alapítvány elnöke. Elmondta, hogy
Környezetünkben sok idős ember él egyedül, és százezernél is többen menekültek ide a háború elől, hogy megyénkben húzzák meg magukat.
Idén is számos kihívással kellett szembenéznie a szántóvetőknek, legutóbb például aratáskor, amit gyakran megzavart a sorozatos esőzés. Már látszik, hogy ezzel sem értek véget a megpróbáltatások, hiszen a kicsépelt és tárolóba hordott gabonát még nyomott áron sem lehet értékesíteni. Pedig nyakunkon az őszi talaj-előkészítés, és a vetőmag és a műtrágya beszerzése sem halogatható sokáig. De a mai nap fényesen bizonyítja, hogy a kárpátaljai magyarság nem a meghátrálás, hanem a megmaradás népe, fogalmazott Őrhidi László.
Házigazdaként felszólalt Nagy Ferenc, a Nagydobronyi kistérség polgármestere, hangot adva meggyőződésének, hogy
a kárpátaljai magyarság a legnehezebb időkben is helyt áll, márpedig az adománygyűjtő akció sikere újból megmutatta a közösség életképességét.
„A legmostohább sorsú magyar közösség életerejét, az összefogásban rejlő hatalmas lehetőséget bizonyítja a kárpátaljai gazdák idei teljesítménye” – hangsúlyozta Szólláth Tibor, a magyar Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) alelnöke, Hajdúnánás polgármestere. Bejelentette, hogy Hajdúnánás a napokban fogad egy kárpátaljai gyerekcsoportot, aminek tartalmas programokat biztosítanak, hogy segítsék az iskolakezdéshez szükséges erőgyűjtést.
„Az életet szimbolizáló kenyérrel és a béke üzenetével jöttünk – kezdte ünnepi beszédét Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (Magosz) elnöke, a magyar országgyűlés alelnöke. – Az egész magyarság összefogott, és nem véletlen a névválasztás: Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem. Mert mint ahogy a 15 millió búzaszem lisztté őrölve egyesül a kenyérben, úgy egyesülnek a magyar emberek a nemzetben”.
„A Kárpát-medencei gazdák együttműködése, adománygyűjtő kezdeményezése nem csupán mindennapi kenyerünk előteremtéséről szól, ennél sokkal szerteágazóbb az összefogásuk: kapcsolati tőkét, az agráriumban alkalmazható korszerű technológiák átadását, valamint a folyamatos információ áramlását jelenti.
Mi pedig tisztában vagyunk azzal, milyen gondokkal küzdenek az itteni sorstársaink – folytatta az agrárpolitikus. – Az elkövetkező hetekben azt próbáljuk felmérni, hogy mi módon segíthetnénk őket vetőmaggal, műtrágyával annak érdekében, hogy megmaradjanak, boldogulni tudjanak a szülőföldjükön, s jövőre az adománygyűjtő akció végén az ideihez hasonló nagyszerű eredményeket tudjanak felmutatni. Hiszem, hogy ez a mai nap is azt igazolja, hogy van értelme annak, ha egymásért felelősséget vállalva küzdünk. Mert a magyar ember már csak olyan, hogy ha baj van, még inkább összetart” – fogalmazott Jakab István.
Megtartó erő az anyaföld
– Idén a jelentős elvándorlás ellenére igen sok a jelentkező. Már közel százan nyújtottak be igényt, pedig még közel egy hónap hátravan a projekt idei lezárásáig – tájékoztatott Molnár Ádám, az alapítvány falugazdásza, a kezdeményezés egyik koordinátora. – Hogy mi az oka a fokozott érdeklődésnek? Legfőképp az, hogy nálunk faluhelyen eddig is kevés munkalehetőség akadt, az ingázás pedig ugyancsak körülményes ezekben az időkben. A hadköteles férfiak számára az ismert okok miatt ez igencsak veszélyes. Valamiből viszont meg kell élni, s erre a fóliás zöldségtermesztés komoly lehetőségeket biztosít. Hadd emlékeztessek rá mindenkit, hogy az utóbbi két évtizedben – jelentős részben magyarországi tanulmányutaknak és anyaországi segítséggel szervezett itteni tanfolyamoknak, no és természetesen a határon átnyúló családi és munkakapcsolatoknak köszönhetően – felnőtt egy korszerű technológiai ismeretekkel rendelkező generáció, amelynek a tagjai igyekeznek ezt a tudást a gyakorlatban felhasználni. Ha valaki körbenéz a fóliás zöldségtermesztéssel foglalkozó családi gazdaságokban, az azt látja, hogy a nagy légterű fóliasátrak korszerű központi fűtéssel és csepegtetőrendszerrel rendelkeznek. Sok helyen a növényállomány szükségletének megfelelően párásítóberendezést és hőlégbefúvót szereltek fel. – De mikor térülnek meg ezek az átlagos családi költségvetéshez képest hatalmas beruházások? – No, itt a lényeg. A felkészült termelők valamennyi kultúra esetében 55-60 százalékos haszonkulccsal dolgoztak idén a hajtatásban. Tehát a befektetett pénz hamar visszajön, legyen szó akár hónapos retekről, akár újburgonyáról, paradicsomról vagy paprikáról. Az uborkát szándékosan a végére hagytam, mert az most mindent visz. Meggyőződésem, hogyha a kártevők és kórokozók elszaporodása miatt nem lenne szükség vetésváltásra a fóliaházakban, akkor Kárpátalján mindenki uborkát nevelne a fedett termesztőközegben. – Mindez a háború kiváltotta konjunkturális hatással magyarázható? – Bizonyára annak is része van benne, de már kicsit korábban, a világjárvány előtt elindult a folyamat. Egyre többen belátják, hogy számos zöldségfélét csak fedett térben lehet biztonságosan termelni. Íme, a bizonyíték: Kárpátalján a szabadföldi paradicsom- és uborkatáblák nagy részét mostanra tönkretették a betegségek. Viszont a megye földrajzi fekvése és éghajlati adottságai lehetővé teszik nálunk, hogy valamennyi kultúra két-három héttel korábban érjen be, mint az ország középső és északi részében. A déli megyékben pedig iszonyatos pusztítást végez a háború. De hogy a témánknál maradjunk, a kárpátaljai gazda szaktudása, újdonságokra való nyitottsága, és nem utolsó sorban kiváló piaci érzéke kellett hozzá, hogy a fóliás zöldségtermesztéssel foglalkozó családi gazdaságaink ilyen jól prosperáljanak. Hatványozottan hasznosul a szellemi tőke is, amit kiváló kapcsolatok révén az anyaország gazdatársadalma tett elérhetővé itteni sorstársai számára. |
Bő évtizeddel ezelőtt azért indította el az Első lépés című programot a Pro Agricultura Carpatika Alapítvány, hogy minél több életképes családi gazdaság jöjjön létre vidékünkön. A program keretében fóliaházhoz jutottak a faluhelyen élő fiatal, gyereket nevelő házaspárok, aminek az árát több részletben, kamatmentesen fizethették vissza a következő években. Az évek során 370 család kapott ilyen támogatást.A továbbiakban elmondta, hogy hamarosan közös ösztöndíjprogramot indít a Magosz és a NAK azoknak a kárpátaljai magyar fiataloknak, akik felsőfokú agrárképzésben szeretnének részt venni Magyarországon, hogy a megszerzett tudást szülőföldjükön kamatoztassák az itteni magyar közösség javára.
A magyarok kenyeréhez hagyományosan Aknaszlatináról érkezik a só, és idén is Takár Károly (Katyó) nyugdíjas bányász hozta el, kerékpáron téve meg a több mint 140 kilométeres utat. A vizet a Fekete-Tisza forrásából merítették a Pro Agricultura Carpatica Gazdasszony Tagozatának tagjai.
Az adományok – plüssjátékok, vízfesték, meséskönyvek, babakészlet stb. – egy részét most hozták el és osztották szét az ott nevelt kilencven lánygyermek között. Horváth Vivien, a NAK Magyarok Kenyere Nonprofit Közhasznú Kft. ügyvezetője, a program projektvezetője elmondta, hogy az ajándék másik részét olyan kellékek teszik ki, amelyek a mindennapok megszervezését könnyítik meg, többek közt tisztálkodó-, mosó- és mosogatószerek.
Nem szabad megengedni, hogy a búza bősége viszály forrásává váljon Ukrajna és Kelet-Közép-Európa országai között, fogalmazták meg közös óhajukat az ünnepség résztvevői. Annál is inkább erre kell törekedni, mert a világ számos pontján nagy szükség van az itt megtermelt gabonára, százezrek életét lehetne megmenteni vele.
A földművesnek, hogy el tudja végezni felelősségteljes munkáját, békére van szüksége. Ha megteremtődik a béke, akkor bízhatunk abban, hogy lesz kenyér bőséggel. Mi, magyarok, szerte a Kárpát-medencében és a nagyvilágban, joggal bízhatunk abban, hogy a Szent István által elvetett mag tovább él, hosszú nemzedékeken át, és tápláló ereje biztosítja a kései utódok fennmaradását.
|
|
Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni magyar gazdák programjairól a
