Mindenesetre a fogyasztás – ha lassan is – növekszik, hála a folyamatos felvilágosító és fogyasztásösztöntő kampányoknak, meg a kínálatban szereplő szálkamentes halaknak.

Ahazai fogyasztás legnagyobb hányadát a tengeri halrudacskák és a halkonzervek teszik ki, de legalább már van egy olyan réteg is, aki szívesen eszik hazai halat.

Bár ahogy arról Timmel Ede, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) ügyvezető igazgatója mesélt Hódmezővásárhelyen, a hazai haltenyésztés szorosan összekapcsolódik a horgászattal, hisz a tógazdaságainkban előállított halmennyiség 80 százaléka jó eséllyel valamelyik horgászunk bográcsában végzi. Ez legtöbbször ponty – ez ugyanis a hazai halgazdálkodók kenyérhala, és főként ezt „szereti a magyar” halászlének vagy rántott halnak. Sőt, az egyre népszerűbb nagyhalas horgásztavak vendégei is a tizenkilós pontyokkal szeretnek fotózkodni…

A MA-HAL-nak van egy mozgatható, nagy „ismeretterjesztő” akváriuma, amiben a hazai édesvízi halállomány kiemelkedő, emblematikus fajait mutatják be.

„Az akváriumban megtalálható a ponty, annak olyan különböző fajtái, amelyek a hazai tenyésztésből kerültek ki. Láthatók benne ragadozók: szürkeharcsa, fogassüllő és csuka, valamint egy olyan halfaj, pontosabban hibrid, ami a jövőben fontos gazdasági jelentőségre tehet szert. Ez pedig a csíkos sügér” – mondta el Timmel Ede.

Ezek a kísérletek zárt rendszerekben folynak, de amúgy sem kell attól tartanunk, hogy természetes vizeinkben inváziós fajként elszaporodna és veszélyeztetné az őshonos halállományt, mivel a csíkos sügér önálló szaporodásra képtelen hibrid. Viszont a húsa finom, a süllőével vetekszik, szálkamentes, fehér és omlós. Ráadásul van a horgászok között egy réteg, aki nagyon szeret süllőre horgászni. Egyébként is, horgászaink szívesen vennék, ha több ragadozót foghatnának.