Mindezt általában haszonszerzés céljából, de egyszerűen nem akar megtűrni mást, mint amit ő ültetett. Ez kicsit helyesbítésre szorul, mert nemcsak a növényvilág képviselőivel bánik jogtalanul, de egyéb élőlényekkel is.
A problémakör megértéséhez nem kell egyebet tenni, csak belekukkantani a médiába: „kilencven százalékos baktérium- és vírusölő hatás…”. A természet egyelőre azért életképes, mert sokszínű, mindenki táplálék és mindenki táplálkozik, kinek mi a rendeltetése. Ha az ember bélrendszeréből kipusztulnak a baktériumai, bármennyit eszik is, éhen hal.
A darazsak számbavételét kezdeném a padlásdarázzsal, amelyet neveznek déli papírdarázsnak is (Polistes dominula). Méhészetünk számára közömbös, de néhol olvastam, hallottam arról, hogy méheket is fogyaszt – ez téves megfigyelés alapján íródott. Kaptárainkat ugyan felkeresi ősszel telelés céljából, vagy előfordul, hogy fészkét a kaptártető alá építi. Ilyenkor veszélyes lehet, mert megtámadhat minket. Legyünk kíméletesek vele, mert élőlény, akárcsak mi.
A méhfarkas (Philanthus triangulus) bizony ellensége méheinknek, mert ivadékait kizárólag házi méheken neveli. Ferdén földbe fúrt járatába visz általában három elkábított házi méhet, arra rakja petéjét, majd kezdi elölről, amíg bírja petével vagy maga is zsákmányul nem esik. Általában nem vesszük észre csínytevését, mert szerencsére nem gyakori.
A lódarázs (Vespa c. crabro) intelligens, tanulékony képviselője a rovarvilágnak, mert tudja, hol a legérzékenyebb pontja a fészkét illetéktelenül háborgatónak, és annak az orrát iparkodik közelebbi ismeretségbe hozni a fullánkjával. Egyébiránt éjszaka is szorgosan jár élelem után. Testvéreit élelemforráson megismeri, viszont más fészek egyedeit igyekszik megölni, és az erősebb végez a gyengébbel.
Egy alkalommal figyelmetlenül mocsár töltésútra telepedtem méheimmel. Az út mindkét oldalát idős, odvas fehér füzek szegélyezték, amelyeknek majdnem mindegyikében lódarázsfészek volt. Kaptáraim ötösével raklapon voltak, és azt tapasztaltam, hogy raklaponként legalább két lódarazsat öltek le méheim. Munkám végeztével, mentán lakmározó méheket figyelve, azt láttam, hogy az egyik nektárt csemegéző méhre rárepült egy lódarázs, de legnagyobb meglepetésemre az utolsó pillanatban meggondolta magát, és inkább egy katonalegyet zsákmányolt.
A német darázs (Paravespula germanica) bizony nagy pusztítást képes végezni méhészetünkben, de csak abban az esetben irtsuk, ha szükséges. Ha rákap a méhesünkre, érzékeny kártevővé válik, egyébiránt fontos szereplője az élővilágnak, mert nagy tömegben fogyaszt rovarokat, ezért jelentős egyensúlyi szereplő. Jól bírja a hideget, ezért amikor méheink már fürtbe húzódtak, őkelme bizony szorgosan torkoskodik kaptárainkban. Miután rovarvilágunk egyre sérülékenyebb, csak célzottan a darazsat irtsuk! A sokak által ajánlott darázsfogó üveget nem ajánlom, sőt ha ezt használjuk, akkor vizsgáljuk át a tartalmát, mert az esetek többségében csak egy-két darazsat fogunk, mellette pedig sok száz éjszakai lepkét találunk eszközünkben – pedig azokra nagy szükség van a megporzásban.
Nagy baj esetén elegendő a kaptárak tetejére tenni egy féldiónyit, de ha igazán nagy a baj, akkor egyszerűen a kijáró fölé, a kaptárra kenem. Ezt a darazsak fészkükbe hordják, ezzel az eljárással a kijáró darazsakat tudom elpusztítani, de a fedett fiasítást nem, így azok kikelés után újból nekiesnek a méheknek. A német darázs fészkét odúban, falüregben, földben, trágyaszarvasban, vagyis szinte mindenhol megtalálhatjuk.
Fehér Péter,
Kiskunhalas
